Az év kiállításaként felvezetett tárlat a nemzetközi Ludwig-gyűjtemény anyagára épülve több mint 200 művet vonultat fel, amelyek biztosítási összértéke az 1 milliárd eurót is meghaladja - mondta el a csütörtöki sajtóbemutatón a Lumú igazgatója.
    

Fabényi Julia emlékeztetett: noha most az amerikai pop art képviselői a legismertebbek, az irányzatra előbb figyeltek fel Európában, mint az Egyesült Államokban. Az amerikai szakma jelentős részben Peter és Irene Ludwig műgyűjtői tevékenységének köszönhetően kezdte elismerni a pop artot, addigra azonban a német házaspár már számtalan főművet megszerzett gyűjteményébe, a Ludwig Múzeum így egyedülálló gazdagságú anyaggal tudja bemutatni a pop art különböző irányzatait.
    

Ludwig Goes Pop címmel tavaly Kölnben, 2015 februárjában pedig Bécsben rendezett kiállítást a Ludwig Stiftung, a budapesti tárlat azonban nem ezek másolata, hiszen jelentős anyaggal vizsgálja a pop art kelet- és közép-európai hatását is - hangsúlyozta Fabényi Julia.
    

Timár Katalin, Bradák Soma és Popovics Viktória kurátorok elmondták, a pop art az utóbbi időszakban az 1945 utáni művészettörténet egyfajta mostohagyerekének volt tekinthető, nem egyértelmű ugyanis kapcsolata a fogyasztói társadalommal: sokszor nehezen eldönthető, hogy a pop art alkotói kritizálják vagy dicsőítik a konzumizmus kultúráját. Az utóbbi években azonban a világ nagy múzeumaiban sorban nyílnak a pop art kiállítások, úgy tűnik tehát, hogy az irányzat reneszánszát éli - jegyezték meg.
    

A pop art érdekessége abban rejlik, hogy a közönségtől távolságot tartó absztrakció után egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Az irányzat nem formai újításokkal kísérletezett, hanem a már ismert formakészlettel ábrázolta a fogyasztói társadalom mindennapjait. A hatvanas évektől például a tömegmédia egyre inkább szexualizálta és tárgyiasította a nőt, ezért a pop art néha még inkább eltúlozva alkalmazta ugyanezt az eszközkészletet.
    

Ennek egyik leglátványosabb példája a kiállításon Joe Tilson Ízlelés című, hatalmas női ajkat ábrázoló munkája, mellyel szemben a lengyel konceptuális művészet "nagyasszonya", Natalia LL Fogyasztói művészet elnevezésű sorozata kapott helyet - emelték ki a kurátorok. A provokatív módon banánt ízlelgető fiatal lány fotói egyszerre utalnak a testiségre és a szocialista hiánygazdaságban nehezen hozzáférhető gyümölcsön keresztül a kulináris vágyakra is.
    

Nyugati és keleti művek párbeszéde valósul meg A szerelem terme című - Stano Filko ágyinstallációjáról elnevezett - egységben is: Mimmo Rotella Godard Kifulladásig című filmjének egyik jelenetét festette meg, míg a képtől pár lépésnyire függ Keserü Ilona egyik legtisztább pop art munkája, a Pár című festmény, Ringo Starr és Julie Christie elképzelt ágyjelenetével.
    

A háztartás világát idézik meg érzékletesen Claes Oldenburg Női fehérneműs pult és Tűzhely című installációi, míg Leonid Sejka egy szelet kenyeret emelt műalkotássá, Konkoly Gyula pedig - némi folklorisztikus kitekintéssel - egy miskakancsót festett meg.
    

Nem kerülte el a pop art alkotóinak figyelmét az sem, hogy a bulvármédia érdeklődésének homlokterében állnak a balesetek, erre reflektál Andy Warhol Halál és katasztrófák sorozata. A 129 halálos áldozat című festményen egy bulvárlap monumentálisra nagyított címlapja látható, míg a Narancssárga autóbaleset hasonló témát ábrázol némileg absztraktabb módon.
    

A kiállítás legmonumentálisabb darabjai Claes Oldenburgtól származnak: az Egérmúzeum című installáció 385 darab, a Ray Gun Wing című munka 258 tárgyat tartalmaz, a wunderkammereket idéző, bejárható installációk formáját pedig a harmadik emeletről figyelhetik meg a látogatók.
    

A 2016. január 3-ig nyitva tartó kiállításhoz a Lumú számos kísérőprogramot is szervez, amelyekről a www.ludwigmuseum.hu honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.