Bene János múzeumigazgató az MTI-nek csütörtökön elmondta: az intézmény Lehoczky Tivadar, a valamikori vármegye főügyésze, régésze, történésze és néprajzkutatója, Bereg monográfiájának írója születésének 185., halálának 100. évfordulója alkalmából rendezi a tárlatot.
    

Bemutatják Lehoczky Tivadar és muzeológus utódai munkásságát, amelyek hozzájárultak Bereg vármegye történetének feltárásához, az ott élő népek régészeti hagyatékának összegyűjtéséhez, valamint a térség folklórjának, tárgyi néprajzának feltérképezéséhez és megismertetéséhez. Dokumentumokat, kiadványokat, könyveket állítanak ki és egy díszes betlehemes botot is, amely Lehoczky gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. A tárlat január 31-éig tekinthető meg a nyíregyházi múzeumban
    

Lehoczky Tivadar 1855-től haláláig élt a kárpátaljai Munkácson. A legnagyobb és legértékesebb beregi régészeti magángyűjteménnyel rendelkezett egykor, amely ásatásokon és vásárlással került a birtokába, és az összegyűjtött leletekből alapítottak múzeumot. A többi között őskori obszidián tűzkőszerek, nyilak, késpengék, vésők, agyagedények, bögrék, őrlő- és zúzókövek, bronzkori csákány, fokos, buzogány, lándzsa, fűrész, sarló, karvédők, fülbevalók, gyűrűk, kar- és lábperecek, illetve ókori érmék is kerültek tulajdonába.
    

Lehoczky Tivadar írta meg Bereg vármegye háromkötetes, 1820 oldalas monográfiáját, társadalmának történetét az őskortól, a 19. század végéig. A régészeti leletektől, a földrajzi viszonyokon át, a közigazgatás kialakulásáig, a gazdasági, a felekezeti és a kulturális életről mindent megörökített. Számba vette a terület létező és valaha volt településeit - szerepeltette a ruszin helységneveket is -, a népességi adatokat, elkészíttette az írók, a művészek kataszterét, a megyei tisztikar és a nemesi családok névsorát.
    

A történelmi Magyarország Bereg vármegyéje a tatárjárás idején még  erdőispánság volt, és később alakult ki Borsova vármegye területén. A 14. század elejétől Munkács volt a központja, majd 1867-1918 között Beregszász. Az 1918-as évtől a vármegye észak-keleti, nagyobbik része Csehszlovákiához tartozott, amit a trianoni szerződés erősített meg. A megye csonka, Magyarországon maradt részének először Tarpa lett a székhelye, majd 1923-ban összevonták Szatmár és Ugocsa vármegye maradékával, így Szatmár-Ugocsa-Bereg lett a neve, központja Mátészalka. A második világháború éveiben létrejött Bereg-Ugocsa vármegye, Beregszász székhellyel, majd Beregi közigazgatási kirendeltség néven szervezték területi egységgé, végül Bereg ismét önálló lett. A háború után Szatmár-Bereg vármegye néven újabb egyesítés történt, 1950-ben Bereg Szabolcs-Szatmár megye része lett, amelyet 1990-től - megőrizve a történelmi Bereg elnevezést - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének neveznek.