A Kossuth-díjjal és a nemzet művésze címmel kitüntetett komponista felidézte: negyedik operáját Kodolányi János műve nyomán írta, a librettó a saját munkája.
    

Az Ormánságban játszódó történet egy gazdag parasztról, Böbék Samuról szól, aki mivel nem akarja, hogy vagyona osztódjon, csak egy unokát szeretne. Lánya, Juli azonban már egy fiúgyermek anyjaként újra áldott állapotba kerül; szülei abortuszra kényszerítik, férjét, Kántor Jánost pedig elűzik. Az abortusz miatt Julinak nem lehet több gyereke, de hamarosan újabb tragédia is bekövetkezik: egyetlen gyermekük alatt beszakad a jég, és meghal. A fiatalok azonban újra egymásra találnak (ezt a jelenetet, többletként, a komponista illesztette be az operába), Julinak pedig csodálatos módon mégis lehet még gyereke; az opera az élet misztériumának felmutatásával és a közösség örömével ér véget - mesélte Balassa Sándor.
    

Mint mondta, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ajándéka volt, hogy mint 80 éves tagját hozzásegíti egy szerzői esthez - ennek anyagául választotta a Földindulást. A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében elhangzó ősbemutatón a karmesteri pálca Medveczky Ádám kezében van, a főbb szerepeket Kiss B. Atilla (Kántor János), Wittinger Gertrúd (Juli), Szvétek László (Böbék Samu), Bódi Marianna (Böbékné), Kovács Annamária (Piókás szüle) és Geiger Lajos (Orvos) alakítják. A koncertszerű előadás zenéjét a Magyar Rádió Zenei Együttesei játsszák.
    

"Amíg nem adják elő, csak tervről beszélhetünk, ha megszólal, akkor lesz mű. Eljön a pillanat, amikor az, ami addig csak a szerző tudatában élt, most kikerül onnan, más emberek kezébe kerül. Kiemelik belőlem a művet, melynek én is külső szemlélőjévé válok. Mert a mű végső soron mégiscsak az, amit ők megszólaltatnak, és ez számomra is új, hiszen eddig csak azt ismertem, ami bennem élt" - fejtegette a komponista az alkotófolyamat és az előadás titokzatos kapcsolatát.
    

Balassa Sándor elmondása szerint munkássága vezérlő kulcsfogalmai az őszinteség és a szépség, valamint a "természetes, hihető és emberi kifejezés". "A mindenkori magyar, illetve kárpát-medencei szerzők feladata az, hogy az európai összművészet fölhalmozott kincseit és saját népi gyökereik energiáit és stíluselemeit úgy egyesítsék, hogy e kettő organikus egységgé olvadjon össze" - vallotta.
    

A Földindulást jól énekelhető szerepek és "inkább tonálisnak nevezhető" zene jellemzi, nincs benne dodekafónia és olyan kódolt, mesterkélt gépiesség, amely ironikussá tenné a szereplőket. "Ha egy aggódó embert ilyen hangokkal jellemeznék, az nevetségessé tenné vagy elidegenítené, pedig én azt szeretném, hogy megnyilatkozása hihető, átélhető legyen. Ha valaki érdekből megjátssza a szerelmet, akkor a hangot ironikussá teszem, de ha őszinte szerelemről van szó, azt csak őszinte zenével kehet kifejezni" - hangsúlyozta a zeneszerző.
    

Balassa Sándor szerint a 20. századi zene jelentős része nagyon teoretikus, eléggé nehezen emészthető, "vitaminszegény", se a zenészek, se a közönség nem igazán szereti.
    

"A film viszont azt mondta, sikerorientált vagyok, nem érdekel az elméletetek: a szép tájat szép zenével, az ijesztő embereket rettenetes hangokkal akarom ábrázolni. Ezért újabban a szigorú teoretikus zeneszerzők minden olyasmire, ami szép, kellemes, megengedő, azt mondják, hogy +filmzeneszerű+, ezzel lenézik, megbélyegzik. Tagadják, hogy valami emberi, meleg, vigasztaló lehet. Én mégis azt mondom, hogy a bizonyos mértékig a könnyűzenével kacérkodó, szabad kifejezésű filmzene segíteni fog a komolyabb műzenének a kátyúból való kilábalásban. Sőt, azt gondolom, hogy a film műfaja a képzőművészetre is hasonlóan jó hatást fejt ki".
    

A komponista szerint ez a kedvező irányzat szerencsére erősen jelen van a kortárs magyar zeneszerzésben is, a fiatalok között is egyre többen vannak, akik ezt az utat járják. "Mások a modernizmushoz ragaszkodnak, amelyben egy ausztrál, egy svéd és egy mexikói zeneszerző műve pontosan ugyanúgy szól, mert a követelményrendszer nagyon szűk. Ha ezzel szemben valaki a saját népének zenei hagyományából merítve a belső tudatalatti mélységből, ebből a szellemi óceánból hoz föl lényeges dolgokat, amelyeket aztán a jelenkor tudatával fűszerez, akkor valóban valami új érték születhet."
    

Balassa Sándor elmondta, legutóbbi művét egy japán zongoraművésznek írt kisebb zongoradarabok jelentik - ez volt az op. 140-es mű -, azóta nem írt hangot.
    

"A Földindulás elhangzása után számvetést tartok: az op. 140-et fejeztem be, az opera pedig az op. 70, tehát pont az életmű közepén van, onnan visszafelé és előre is nézhetek. Át kell tekintenem az életművet, és el kell döntenem, hogy képes vagyok-e még olyat, vagy talán jobbat írni, mint eddig. Ha nem, le kell mondanom erről, ha igen, meg kell próbálnom. Tehát terveim most nincsenek - kivárok."