A Gogol azonos című novelláján alapuló történet a német rendező szerint az európai társadalmakat ma is jellemző konformizmust figurázza ki abszurd módon.
    

A történet szerint Platon Kuzmics Kovaljov szentpétervári törvényszéki ülnök, miután egyik reggel arra ébred, hogy nincs orra, az önálló életet kezdő szerv nyomába ered. Az emberi méretűre nőtt orrot később a pétervári kazanyi székesegyházban látja imádkozni, de az nem áll szóba vele, mert időközben magasabb rangra tett szert, mint az övé. Az orrot a rendőrök később elkapják, eredeti méretére ütlegelik össze, becsomagolják, és visszajuttatják tulajdonosához.
    

"Az én felfogásomban az orr semmit nem jelképez konkrétan - az orr az egy orr. Azzal viszont, hogy Kovaljov elveszíti, teljesen kiesik egyébként tökéletesen normális életének megszokott kerékvágásából. Végül visszakerül arcára a szaglószerv, de semmit nem tanul ebből a rémálomból. Egy teljesen abszurd történetről van szó" - fejtegette Matthias Oldag.
    

A Gogol-novella adja az alapját Sosztakovics első, 1928-ra befejezett operájának, ugyanakkor a fiatal komponista az író más műveiből is kölcsönzött, és Dosztojevszkij regényére, A Karamazov testvérekre is találunk utalást a műben.
    

A CAFe Budapesten látható operaelőadás a fesztivál, a Müpa és a bécsi Neue Oper koprodukciója. Matthias Oldag elmondta, a szeptember 22-i bécsi premiert számára is meglepően jól fogadta a közönség és a kritika egyaránt, ahhoz képest, hogy egy zeneileg nem könnyű, modern orosz darabról van szó, amelyet eredeti nyelven énekelnek.
    

A darabot a Müpa Fesztiválszínházában mutatják be október 7-én és 8-án. Matthias Oldag visszatérő rendező a Müpában, tavaly a Tannhäusert vitte itt színre a Budapesti Wagner-napok keretében. A legelismerőbben nyilatkozott a helyszínről, és mint mondta, kíváncsian várja, hogy a klasszikus Tannhäuser után hogyan fogadja a budapesti közönség modern Sosztakovics-rendezését.
    

Az NDK-ban felnőtt Matthias Oldag először nem tanulhatott rendezést, ezért matematikusként végzett és egy ideig dolgozott is a szakmában. Későbbi rendezőtanulmányai után elsősorban operarendezőként vált elismertté, emellett a lipcsei zene- és színházművészeti főiskolán tanít.