zene
2009. 01. 29.
A dalszövegíró életműlemeze
Nem tudok arról, hogy egy szerzőnek gyűjteményes lemezét bárhol is kiadták volna - mondja Horváth Attila, számos hazai rockzenekar szövegírója, akinek 2008 végén adták ki négylemezes életmű-összeállítását. Ráadásul nem is az elsőt: már 1997-ben örülhetett egy hasonló lemeznek.
A 60-as évek közepétől verseket írt, írásai megjelentek az akkori ifjúsági lapokban.
- Baranyi Ferenc, a költő volt a mentorom. Közben megérintett a beatzene is, zenekart alakítottam. Saját számokat játszottunk, hogy magyarul fogalmazzuk meg gondolatainkat. Ám, amikor 1970-ben leérettségiztem, nem tartottam magam elég tehetségesnek a színpadi zenéléshez, ezért abbahagytam - emlékezik Horváth Attila.- Viszont tudatosan készültem arra, hogy a dalszövegírásból éljek meg. Ma nagyjából hat-hétszáz dalszövegem lehet. Amikor a könyvemet szerkesztettem 10 évvel ezelőtt, s tavaly a honlapomat állítottam össze, akkor mértem fel. Egyébként soha sem számoltam.
Első szövegei - a Szólíts meg vándor, a Kőfalak leomlanak és A lány, akire szerelemmel nézhetek - 1972-ben hangoztak el a Radics Béla, Som Lajos, Balázs Fecó és Brunner Győző alkotta Taurus Ex-T együttes kislemezein.
- Az első lemez megjelenésének 25. évfordulójára készült már életműlemezem. Az addig megjelent dalszövegeket, a velem és a zenészkollégákkal készült interjúkat egy könyvben összegyűjtöttük - említi.- Innen számítom a szövegírói pályafutásomat. Zenére, lemezfelkérésre írok, nem úgy, hogy egyszer majd valakinek eladom. Egyes szövegek megmaradnak, ha nem jelenik meg a lemez, amihez készült. Volt kiadatlan Varga Miklós-, Markos György-lemez, néhány dalt pedig máshol jelentettem meg.
Horváth Attila felidézi:
- Egy betiltott szövegem volt. Viszonylag korán rájöttem: ha szövegíróként túlfeszítem a húrt, nem rajtam csattan az ostor, hanem azokon, akikkel együtt dolgozom. Mások jövőjét pedig nem akartam kockára tenni. A cenzúra néha véresen komoly volt, de voltak összekacsintások is. Néha egy dalba "rázós" sorokat írtunk. Mondtuk: majd átírjuk, végül az eredetit csempésztük bele - árulja el a trükköt.
A mostani, 66 számos összeállításon Charlie-é és Balázs Fecóé illetve a Korálé a legtöbb dal.
- Mindkettőjükkel évtizedekig dolgoztam, Charlie-val első szólólemezétől, 1994-től tíz lemezt csináltunk együtt. Olyan dalok maradtak le, amelyek más lemezeken húzó nóták lehetnének. Balázs Fecó lemeznyi lemaradt dalt "kért számon" tőlem. Pedig amikor megtudtam, hogy négy lemez lesz, azt hittem, minden ráfér. Kiderült: másik négylemezes kiadványt is megjelentethetnénk a kimaradtakból - meséli.
Az albumon, amely a szintén szövegíró Orbán Tamásnak, az EMI volt művészeti igazgatójának az ötlete volt, szerepel több dal a Piramistól, a Tunyogi Rock Bandtől, Cserháti Zsuzsától. Először dupla lemezről volt szó, de kiderült: 70 nagylemezről kellene válogatni, s ha mindegyikről csak egy dal kerül a válogatásra, az már 4 lemez. Az EMI erre is rábólintott.
- Csak olyanokkal tudok dolgozni, akiknek a bőrébe bele tudok bújni, s jól érzem magam benne. A legrégebbi barátság Balázs Fecóhoz köt - hangsúlyozza.
Újabb munkakapcsolatai közül említi Deák Bill Gyulát és Koncz Zsuzsát.
- Deák Billel régi a kapcsolatom, akkor keresett meg, amikor összeveszett Hobóval. Hobóval fiatal korunktól ismertük, tiszteltük egymást.
A Tunyogi Rock Banddel Horváth Attila 1997-ben, a Piramisból ismert Závodi János révén került kapcsolatba.
- Tunyogi Péterrel a 70-es évek óta figyelemmel kísértük egymás pályafutását. Előbb voltunk baráti, mint munkakapcsolatban. Péter a magyar rocktörténet egyik legnagyobbika. Mindenki hallhatta, milyen torka volt, emberi tulajdonságait csak közelebbi barátai ismerték. Halála a műfaj legnagyobb vesztesége - fogalmaz.
A rockzene jövőjéről Horváth Attila bizakodva beszél. Úgy véli, véget ér a technika, a hangerő, a látvány, vagyis a pénz versenye.
- A rock visszatért a klubokba, ahonnan indult. Amikor a műfaj hullámhegyre kerül, mindig jönnek az öregek, akik az értékeit hozták létre. Magyarországon hasonló a helyzet. A fiatal rockzenészek viszont nem a gyökerekhez nyúlnak, hanem a divatos irányzatok, a külsőségek felé fordulnak. Ezt a szövegekről mondom, amelyek a rock, mint életérzés hordozói. Akik tehetségesek, és saját egyéniségüket akarják felmutatni, azokból lesznek jó szövegírók. Szeretem Lovasi András, a Pál Utcai fiúk, a Quimby, a Magna cum Laude szövegeit, vannak tehetséges srácok, akik tudják, mit akarnak - mondja, végül még így egészíti ki a rock mai helyéről szóló gondolatait: - A Magyar Dal Napja sokat segíthet, A Sziget jelzésnek jó volt, de a magyar dalnak egész hétre lenne szüksége a stílusok bemutatásához. Az ilyen Sziget is hozna akkora érdeklődést, mint a drágán hozott külföldi "világsztárok". A magyar rocknak "csúcsidőben" kell helyet kapnia a Sziget Nagyszínpadán.
- Baranyi Ferenc, a költő volt a mentorom. Közben megérintett a beatzene is, zenekart alakítottam. Saját számokat játszottunk, hogy magyarul fogalmazzuk meg gondolatainkat. Ám, amikor 1970-ben leérettségiztem, nem tartottam magam elég tehetségesnek a színpadi zenéléshez, ezért abbahagytam - emlékezik Horváth Attila.- Viszont tudatosan készültem arra, hogy a dalszövegírásból éljek meg. Ma nagyjából hat-hétszáz dalszövegem lehet. Amikor a könyvemet szerkesztettem 10 évvel ezelőtt, s tavaly a honlapomat állítottam össze, akkor mértem fel. Egyébként soha sem számoltam.
Első szövegei - a Szólíts meg vándor, a Kőfalak leomlanak és A lány, akire szerelemmel nézhetek - 1972-ben hangoztak el a Radics Béla, Som Lajos, Balázs Fecó és Brunner Győző alkotta Taurus Ex-T együttes kislemezein.
- Az első lemez megjelenésének 25. évfordulójára készült már életműlemezem. Az addig megjelent dalszövegeket, a velem és a zenészkollégákkal készült interjúkat egy könyvben összegyűjtöttük - említi.- Innen számítom a szövegírói pályafutásomat. Zenére, lemezfelkérésre írok, nem úgy, hogy egyszer majd valakinek eladom. Egyes szövegek megmaradnak, ha nem jelenik meg a lemez, amihez készült. Volt kiadatlan Varga Miklós-, Markos György-lemez, néhány dalt pedig máshol jelentettem meg.
Horváth Attila felidézi:
- Egy betiltott szövegem volt. Viszonylag korán rájöttem: ha szövegíróként túlfeszítem a húrt, nem rajtam csattan az ostor, hanem azokon, akikkel együtt dolgozom. Mások jövőjét pedig nem akartam kockára tenni. A cenzúra néha véresen komoly volt, de voltak összekacsintások is. Néha egy dalba "rázós" sorokat írtunk. Mondtuk: majd átírjuk, végül az eredetit csempésztük bele - árulja el a trükköt.
A mostani, 66 számos összeállításon Charlie-é és Balázs Fecóé illetve a Korálé a legtöbb dal.
- Mindkettőjükkel évtizedekig dolgoztam, Charlie-val első szólólemezétől, 1994-től tíz lemezt csináltunk együtt. Olyan dalok maradtak le, amelyek más lemezeken húzó nóták lehetnének. Balázs Fecó lemeznyi lemaradt dalt "kért számon" tőlem. Pedig amikor megtudtam, hogy négy lemez lesz, azt hittem, minden ráfér. Kiderült: másik négylemezes kiadványt is megjelentethetnénk a kimaradtakból - meséli.
Az albumon, amely a szintén szövegíró Orbán Tamásnak, az EMI volt művészeti igazgatójának az ötlete volt, szerepel több dal a Piramistól, a Tunyogi Rock Bandtől, Cserháti Zsuzsától. Először dupla lemezről volt szó, de kiderült: 70 nagylemezről kellene válogatni, s ha mindegyikről csak egy dal kerül a válogatásra, az már 4 lemez. Az EMI erre is rábólintott.
- Csak olyanokkal tudok dolgozni, akiknek a bőrébe bele tudok bújni, s jól érzem magam benne. A legrégebbi barátság Balázs Fecóhoz köt - hangsúlyozza.
Újabb munkakapcsolatai közül említi Deák Bill Gyulát és Koncz Zsuzsát.
- Deák Billel régi a kapcsolatom, akkor keresett meg, amikor összeveszett Hobóval. Hobóval fiatal korunktól ismertük, tiszteltük egymást.
A Tunyogi Rock Banddel Horváth Attila 1997-ben, a Piramisból ismert Závodi János révén került kapcsolatba.
- Tunyogi Péterrel a 70-es évek óta figyelemmel kísértük egymás pályafutását. Előbb voltunk baráti, mint munkakapcsolatban. Péter a magyar rocktörténet egyik legnagyobbika. Mindenki hallhatta, milyen torka volt, emberi tulajdonságait csak közelebbi barátai ismerték. Halála a műfaj legnagyobb vesztesége - fogalmaz.
A rockzene jövőjéről Horváth Attila bizakodva beszél. Úgy véli, véget ér a technika, a hangerő, a látvány, vagyis a pénz versenye.
- A rock visszatért a klubokba, ahonnan indult. Amikor a műfaj hullámhegyre kerül, mindig jönnek az öregek, akik az értékeit hozták létre. Magyarországon hasonló a helyzet. A fiatal rockzenészek viszont nem a gyökerekhez nyúlnak, hanem a divatos irányzatok, a külsőségek felé fordulnak. Ezt a szövegekről mondom, amelyek a rock, mint életérzés hordozói. Akik tehetségesek, és saját egyéniségüket akarják felmutatni, azokból lesznek jó szövegírók. Szeretem Lovasi András, a Pál Utcai fiúk, a Quimby, a Magna cum Laude szövegeit, vannak tehetséges srácok, akik tudják, mit akarnak - mondja, végül még így egészíti ki a rock mai helyéről szóló gondolatait: - A Magyar Dal Napja sokat segíthet, A Sziget jelzésnek jó volt, de a magyar dalnak egész hétre lenne szüksége a stílusok bemutatásához. Az ilyen Sziget is hozna akkora érdeklődést, mint a drágán hozott külföldi "világsztárok". A magyar rocknak "csúcsidőben" kell helyet kapnia a Sziget Nagyszínpadán.