Az emlékvonatot a Budapesti Helyőrségi Zenekar katonadalokkal búcsúztatja, Horváth Kornél hadnagy, római katolikus tábori lelkész pedig megáldja.

Az első világháború olasz frontjának jellegzetes helyszíneit - az Isonzó folyót és a Doberdó fennsíkot - érintő vasúti emlékút célja, hogy a résztvevők a centenárium alkalmából emlékezzenek és egyúttal az egész társadalmat emlékeztessék azokra a katonákra, akik az Olaszország 1915-ös hadba lépésével megnyíló Isonzó-front véres harcaiban hősiesen helytálltak.

A csütörtökig tartó körutazást a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya támogatásával és társadalmi szervezetek összefogásával az Indóház Közlekedési Lap- és Könyvkiadó Bt., a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, a Budakeszi Kultúra Alapítvány, valamint a MÁV Nosztalgia Kft. szervezi.

A szerelvény Orfeum nevű kocsijában, valamint egyes helyszíneken a témában jártas történészek előadásait hallhatják az utazók, és hagyományőrzők mutatják be nekik a korabeli felszereléseket és fegyvereket.

A vasúti kiutazás után autóbuszok szállítják majd a résztvevőket a konkrét helyszínekre. Az emlékúton a többi között Gorizia (Görz), illetve Nova Gorica városa, a Visintini magyar kápolna meglátogatása mellett a Doberdó fennsíkján a Monte San Michele megtekintésére is lehetőség nyílik. Ezen kívül Redipuglia olasz, Fogliano és Solkan osztrák-magyar temetői is szerepelnek az utazás programjában. A résztvevők felkeresik a Kolovrat-gerincen kialakított szabadtéri emlékhelyet, Kobaridban (Caporetto) a háborús múzeumot és az osszáriumot, és Tolmin (Tolmein) Loce osztrák-magyar katonatemetőjét.

Az Isonzó Expressz utasai a körút utolsó napján, csütörtökön a szlovéniai Stanjel osztrák-magyar temetőjében központi megemlékezésen vesznek részt. Az emlékvonat útját, állomásait, eseményeit dokumentálják, valamint úti filmet készítenek a négynapos eseményről.

Az első világháborúban 1915 nyarától 1917 őszéig 11 támadást indítottak az olasz csapatok az Isonzónál. Az ottani, csaknem két és fél éven át vívott harcok hevessége és veszteségei vetekedtek a nyugati hadszíntér legvéresebb helyszínein vívott összecsapásokéval. A csaták során több mint másfél millió katona esett el itt. Az osztrák-magyar haderő kereteiben Magyarország minden területéről vezényeltek katonákat az Isonzóhoz.

"A magyarság számára az óriási veszteségek miatt gyászos, szomorú emlékeket idéz az Isonzó és a Doberdó történelmi-földrajzi fogalma, azonban ezek a helyszínek nem egy elvesztett csata színterei, hanem a súlyos veszteségek ellenére a magyar katonai helytállás jelképei is. Az Isonzónál és a Doberdón a korabeli Magyarország területéről kikerülő katonák a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák-Magyar Monarchiát. Az Isonzó és a Doberdó a magyar köztudatban általuk és miattuk vált fogalommá" - fogalmazott közleményében a Honvédelmi Minisztérium.