A négy évig tartó próbafolyamat után a tavalyi Avignoni Fesztiválon bemutatott és óriási szenzációt keltett produkciót Piccola Familia nevű társulatával egy évadon át játszotta a fiatal rendező-színész országszerte. A humorral és érzelmekkel teli, pergő előadást mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség és a szakma: Avignonban, a párizsi Odéon Színházban, Toulouse-ban vagy Rouenban is negyedórán át állva ünnepelték a társulatot.
    

A maratoni produkció nagyon finom eszközökkel mutatja meg egyetlen előadáson belül Shakespeare művészetének fejlődését a vígjátéktól az összetettebb, nagy tragédia felé, olyan népszerű módon, hogy a VI. Henrik a színházi csapatmunka és a közönséggel való ünneplés szimbóluma lett Franciaországban.
    

Az Anglia történelmének 1422 és 1471 közötti időszakát feldolgozó mű főhőse egy tisztességes, de gyenge uralkodó, aki körül folyamatos hatalmi harc folyik. VI. Henrik uralkodása alatt Jeanne d'Arc fellépése következtében az angolok elvesztik franciaországi hódításaikat, kitör a rózsák háborúja a York-ház és Lancaster-ház között, amelyet több lázadás is követ, egészen addig, amíg a yorki Plantagenet Eduárd ülhet a trónra, öccse, a majdani III. Richárd segítségével.
    

Jolly az MTI-nek Párizsban adott interjújában elmondta: a VI. Henrik arról szól, hogy egy virágzó és erős társadalom miként indul hanyatlásnak és esik darabjaira szét, majd ötven év alatt hogyan termel ki magából egy szörnyet, Richárd személyében, aki végül a trónra ül.
    

"Érthetetlen számomra, hogy Európában, egy erős és intelligens kontinensen, amely a demokrácia, az emberi jogok és a kultúra bölcsője, hogyan erősödhetnek meg ennyire a szélsőségesek. Mostanában ez a kérdés foglalkoztat" - hangsúlyozta a rendező.
    

Jolly azért választotta Shakespeare egyik korai és ritkán játszott művét, hogy a nézők prekoncepciók nélkül üljenek be a nézőtérre, és az ő rendezése által fedezzék fel a darabot. Az előadás mindazonáltal nem akar rendezői üzenetet közvetíteni, egyszerűen a shakespeare-i történetet meséli el szórakoztató eszközökkel, videó- és képregényhatásokkal, pantomim és cirkuszelemekkel, fényjátékokkal, televíziós sorozatok és amerikai filmek zenéjének felhasználásával, anélkül, hogy modernizálná a darabot.
    

"Fiatal francia állampolgárként természetesen van saját véleményem a világról, de nem akarom azt a nézőkre kényszeríteni, inkább Shakespeare vízióját törekszem hűen visszaadni. Az ő történetét mesélem el, amellyel természetesen teljesen azonosulok. Én csak felteszek kérdéseket, amelyeken a nézők elgondolkodhatnak. A színház eredeti funkciója szerint, mint a görögöknél, eszközöket szeretnék adni az embereknek a gondolkodáshoz, de semmit nem erőltetek rájuk" - mondta Jolly.        
    

"Nem kizárólag az előadás sikerének köszönhető, hogy a nézők állva ünnepelnek minket a 18 óra elteltével. Az embereknek szükségük van olyan pillanatokra, amikor egy adott helyen közösen élhetik meg ugyanazt a felszabadító örömöt vagy hatalmas bánatot. Mint a boldogságot a labdarúgó-világbajnokság megnyerése után 1998-ban a Champs-Elysées-n vagy a Charlie Hebdo elleni januári merénylet fájdalmát és dühét a négymilliós tüntetésen. Ilyen pillanatokban válunk egy néppé. Nekem a színház is erről az igényről szól: az összetartozás megéléséről" - mondta Jolly.
    

A rendező már a trilógia folytatását, Shakespeare egyik legsötétebb drámáját, a III. Richárdot próbálja. "Mielőbb színre kell vinnem ezt a politikai szörnyet a 2017-es elnökválasztás előtt. Azért, hogy megértsük, mi is a politikai manipuláció".
    

A darabot októberben mutatják be Rennes-ben, a címszerepet maga a rendező alakítja.