A nemzetközi sakknagymester a jochapress.hu-n megjelent interjúban azt mondta, a mára kialakult "internetfüggő" világban számára az jelenti az egyetlen pozitívumot, hogy a karosszékben ülve élőben láthatja a nagy versenyek játszmáit.
    

"Az irány egyébként egyáltalán nem jó, a sakk iránt érdeklődő gyerekeket ugyanis ma már nem az érdekli, hogy egy bizonyos lépést milyen indoklással tennének meg, hanem hogy mit válaszol arra a számítógép" - mondta Csom István, s hozzátette, emiatt félti a sportágot.
    

A Paksi Atomerőmű csapatában jelenleg is aktív sakkozó kilenc sakkolimpián vett részt, sportpályafutását azonban a labdarúgással kezdte.
    

"Ugyan még nem voltam iskolás, amikor édesapámtól megtanultam sakkozni, de a későbbiekben csak lassan fordult az érdeklődésem a sportág felé. A Városmajorban inkább a kortársakkal fociztam, a sakk az ötvenes években egyáltalán nem volt egy futtatott sportág, ráadásul a nagysikerű helsinki olimpia is hatalmas élményt jelentett."
    

Csom István azt mondta, egykori padtársa, Schlegel Oszkár a kézilabdára "beszélte rá", de kosárlabdázni még inkább szeretett:
    

"Közben sakkozgattam is, de ezt akkoriban szinte titkolni kellett. Így is kétszeres középiskolás bajnok lettem, előbb 1957-ben csapatban, majd egy évre rá egyéniben is sikerült elsőként végeznem. Ma is úgy érzem, a legfogékonyabb tíz évemet elvesztettem, hiszen a sakkmesteri címet csak 23 évesen sikerült megszereznem."
    

Csom István 1967-ben nemzetközi mester, 1973-ban nagymester lett, s az interjúban kiemelte, nem volt könnyű dolga, mivel olyan kiválóságok közé "kellett befurakodnia", mint Bilek István, Lengyel Levente, Forintos Győző, Honfi Károly, Flesch János vagy Haág Ervin.
    

"Már 1968-ban bemutatkozhattam a luganói sakkolimpián, 1978-ban pedig olimpiai bajnokok lehettünk az akkor verhetetlennek hitt szovjetek előtt, ráadásul 1980-ban, Máltán is csak holtverseny után, értékszámítással végeztünk a 2. helyen." - emlékezett a sikerekre.
    

Csom István pályafutására saját bevallása szerint két világbajnok, a szovjet Szmiszlov és Petroszjan tette a legnagyobb hatást, de megemlítette Fischert, Korcsnojt és Kaszparovot is.
    

"Itthon két klubban töltöttem el hosszabb időt. A Budapesti Spartacusban 28 éven keresztül sakkoztam, közben megnyertük a sakkozók Bajnokcsapatok Európa Kupáját, mesteredzői címmel is jutalmaztak. 1997-től pedig jelenleg is a többszörös ezüstérmes Paks együttesében szerepelek, bár a most befejeződött szezonban mindössze egy - szerencsére győztes - partit játszhattam".