„Itt most gondos készülődés van. Előtte mindennek” – írja Lázár Bence András harmadik verseskötetében, az Advent című versben. A kötet címe is mintha erre a kezdésre, újrakezdésre erősítene rá, zavarba hozva vagy kíváncsivá téve az olvasót. Kezdődjön ezzel: rendkívül erős atmoszférával, elbocsátó szép üzenettel, hideg széllel, fehér temetővel, sokféle versformával. Az érzékenység rétegei olyan tisztán látszanak a kötetben és magukban a versekben, mint egy bőrmetszeten a felhám, az irha és a bőralja. Itt kísért minden, ami A teraszról nézni végig és a Rendszeres bonctan kötetekben megjelent: nem vesztek el a játékosság és zeneiség futamai, de a bonckés sem került használaton kívül.

Megerősödött, kegyetlenebb líra ez, amely repetitív sorokkal, változatos, mégis egymásba játszó témákkal a felnőtté válás metaforikus pillanatát sűríti kötetté.

Ízelítőül a kötet néhány verse az elejéről:

AZ ESTÉKTŐL SZÉP

Az estéktől szép minden. A sugárút,

egy fénylő oszlop és az összes mondat.

Te meg az vagy, aki hiányok nélkül figyeli,

ahogy feltöltik lassú menetben az utcákat.

És nem tudod, hogy az a férfi,

aki bevásárol abban a közértben,

kinek viszi a zsemlét, kinek a tejet,

hogy talán anyja van, vagy apja, akit

temetni kell. Nem tudod, ki az a férfi,

akinek gyűrű van kezén és nincs mellette senki.

Csak a részeg öregek hangos emlékeit hallod,

ahogy hiányok nélkül figyelsz,

ahogy lassú menetben feltöltik a céltalan mozgást,

és nem tudod, kit temettek még aznap délután.

Mert ezektől az estéktől szép minden.

A sugárút, egy fénylő oszlop és az összes mondat.

Te meg az vagy, aki vacsorát vesz egy gyorsbüfében,

tévét kapcsol és híreket hallgat.

ADVENT

Itt most gondos készülődés van.

Előtte mindennek.

Mert egyelőre jobb nem tükörbe nézni.

Hogy már megint elkövettem,

hogy el fogom, hogy most követem el.

Még a semmit. Még a mindent.

Ez most utoljára van. Ez a gondos készülődés.

*

Elképzeltem a szobád.

Elképzeltem, ahogy felkötöd, kiengeded hajad.

Elképzeltem, ahogy leveszed ruhád,

ahogy a bőröd, nyálkahártyáid puszta

egyszerűségükben állnak ott, tükröd előtt.

Tovább az üregeket, szervek húsos falát,

elképzeltem véred áramlását, idegeid áramvonalát.

Aztán, ahogy eltakarod mindezt.

Fehérneműk. Fényes ruhák.

Ünnep van.

*

Tükreidben: férfi, nő.

Előtte mindennek, előtte, utoljára.

Itt most gondos készülődés van.

Elképzeltem,

ahogy felkötöm, kiengedem hajad,

ahogy leveszem ruhád,

ahogy bőröd, nyálkahártyáid

puszta tisztaságban,

előtte mindennek állnak ott tükröd előtt,

és kezem – üres férfikéz –

csípőd átkarolja, öled körbeöleli,

majd fényes ruhát terít,

csókot ad, tükörbe néz.

*

(Reggelre befagyott a város,

hajnalban elindultam megkeresni

téged az egyre lassabb hóesésben.)

Cím: Kezdődjön ezzel

Szerző: Lázár Bence András

Kiadó: PRAE.HU + PALIMPSZESZT

Oldalak száma: 84

Borító: puha, színes, visszahajtott füllel, 200x180 mm

ISBN 978-615-5070-49-5

Nyelv: magyar

Kiadás éve: 2015

Ár: 2500 Ft

Kategória: Versek

A borítót Szalay Miklós készítette

Előjegyezhető vagy kapható a jobb könyvesboltokban, internetes könyváruházakban.