A gyerekkorától zenélő King új rajongókat nyert meg a bluesnak, és zenészek generációira gyakorolt nagy hatást olyan szívből jövő dalaival és szárnyaló gitárzenéjével, mint a The Thrill Is Gone. Egy sor neves zenész mentora volt, köztük Eric Claptoné. Minden idők leghíresebb bluesgitárosának számított, sok millió lemezét adták el világszerte.
    

B. B. King 1925. szeptember 16-án született Riley B. King néven, egy Mississippi állambeli ültetvényen. Gyermekkora munkával telt, szabad idejében egy gospelkórusban énekelt. Időközben megvette első hangszerét, amelyen maga tanult meg játszani; igazán komoly hangszerhez csak 16 évesen jutott.
    

1946-ban autóstoppal Memphisbe, a Mississippi-delta zenei fővárosába utazott, ahol nagybátyja, az elismert blueszenész, Bukka White vette szárnyai alá. 1948-tól szerepelt a rádióban, immár Beale Street Blues Boy, majd Blues Boy King néven, végül a B.B. King művésznév mellett kötött ki.
    

1949-ben elkészült első felvétele, 1951-ben először került fel dala a slágerlistára; 1985-ig összesen 74-szer szerepelt a Billboard-listán, a The Thrill is Gone még a poplistákat is megjárta. Hosszú pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Elvis Presley, John Lee Hooker, Chaka Khan, Eric Clapton vagy a U2. Karcosan mély éneke, egyedi gitárkezelése blueszenészek nemzedékeinek szolgált mintaképül, nemrégiben harmadiknak rangsorolták minden idők 100 legjobb gitárosa közül.
    

Több mint hetven lemeze jelent meg (nem számítva a több száz válogatásalbumot), 15 ezernél több fellépést vállalt, 15 Grammy-díjat és Grammy-életműdíjat is kapott, a rock and roll halhatatlanja és több egyetem tiszteletbeli doktora volt. 2004-ben Ligeti György zeneszerzőnek és neki ítélték oda a "zenei Nobel-díjként" is emlegetett Polar-díjat. 2006-ban a legmagasabb amerikai polgári elismerésben, az Elnöki Szabadságérem kitüntetésben részesült.
    

Öt kontinens csaknem 70 országában adott koncertet, Magyarországon 1996-ban és 1997-ben szerepelt, másodszor Tátrai Tiborral, és játszott az amerikai katonáknak a taszári támaszponton. 2009-es turnéján is érintette Budapestet, ami azért volt örömteli meglepetés, mert 2006-ban egy búcsúturnén már elköszönt az öreg kontinenstől. 2008-ban, jóval túl a nyolcvanon egy, a gyökerekhez visszatérő, élő lemezzel örvendeztette meg rajongóit, 2012-ben életművét összefoglaló, több lemezes válogatása jelent meg Ladies and Gentlemen... Mr. B.B. King címmel.
    

Életének legfontosabb szereplője Lucille volt, "aki" nem a felesége (bár ebből is volt neki kettő, gyereke pedig állítólag tizenöt), hanem szeretett gitárja. A legenda szerint az ötvenes években egy koncertjén két férfi összeverekedett egy nő miatt, ezt követően tűz támadt, ő pedig életét kockáztatva mentette ki a lángokban feledett gitárját. Amikor megtudta, hogy az épület egy Lucille nevű nő miatt dőlt romba, emlékeztetőül így nevezte el a gitárját.
    

Fénykorában évente 300-nál több fellépése volt, s még a hetvenedik évén túl is száz koncertet vállalt évente. Egyebek között erre mentek rá házasságai is. Még 70 évesen is évi 260 koncertre futotta az erejéből, és bár a fellépések száma jelentősen csökkent, még az utolsó években is gyakran állt színpadra.
    

Két éve nyílt meg Mississippi államban a B.B. King múzeum és zenei központ, amely nemcsak névadójának állít emléket, hanem a Delta-blues zenei örökségének bemutatására és a fiatal művészek inspirálására is hivatott. Kedvenc időtöltése a repülés volt, pilótaengedéllyel is rendelkezett, kedvenc énekese pedig - meglepő módon - Frank Sinatra volt.
    

A zenész, aki élete utolsó húsz évében 2-es típusú cukorbetegséggel élt, tavaly októberben egy chicagói fellépése során lett rosszul a színpadon. Rövid kórházi kezelés után otthoni hospice-ellátást kapott, turnéit lemondta.
    

B.B. King egyszer azt mondta: amíg az Úr nem hívja, játszani fog. Hosszú életének titkát abban jelölte meg, hogy boldog ember, míg a blues többi nagysága szinte soha sem mosolyog...