Jelinek Balázs, a Városliget Zrt. projektigazgatója a Design Terminál és a Városliget Zrt. által a pályaművekből rendezett kiállításhoz kapcsoló beszélgetésen felidézte: 2013-ban írtak ki ötletpályázatot a Városligetbe tervezett múzeumok elhelyezésére, majd 2014 elején nyílt nemzetközi tervpályázatot tettek közzé az összes új épületre.
    

Az első forduló végén a bíráló bizottság úgy döntött, hogy az Új Nemzeti Galéria épületére beérkezett tervek nem elég magas színvonalúak, ezért arra új, meghívásos pályázatot írtak ki, amelyre nyolc építészirodát hívtak meg, további három pedig pályázaton nyerte el az indulás lehetőségét. Április 14-én megosztott első díjat hirdettek, melyet a norvég Snöhetta és a japán Sejima and Nishizawa and Associates (SANAA) nyert el.
    

Schilling Sára, a Szépművészeti Múzeum kiállítás-szervezési főosztályvezetője kiemelte, hogy a pályázatra letisztult, diszkrét, a parkban megbúvó, illetve karakteres, határozott építészeti jelként viselkedő épületekre egyaránt érkeztek tervek.
    

A pályázatban szakértőként közreműködő művészettörténész elmondása szerint a munkák értékelésénél egyaránt tekintettel voltak a várható látogatói élményre, a múzeumtechnológiai megoldásokra, a belső terek funkcionális kapcsolataira és az épületen belüli közlekedési rendszerekre.
    

Ezeket végignézve Schilling Sára szerint megállapítható, hogy az érvényes pályaművek csaknem mindegyike alkalmas lenne múzeumi célokra, kisebb-nagyobb átalakításokkal.
    

Történelmi pillanat ez a múzeum életében, hiszen az intézmények eddigi kiállításainak adott múzeumépületekhez kellett alkalmazkodniuk: a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) jelenlegi otthona eleve alkalmatlan múzeumi célokra, míg a Szépművészeti ugyan múzeumnak épült, de még 1906-ban, azóta pedig gyökeresen megváltoztak a múzeumépületekkel szembeni elvárások - hangsúlyozta.
    

Schilling Sára elmondása szerint a két első díjas terv totálisan más építészeti koncepciót képvisel. A Snöhetta terve különválasztja az MNG-t és a Ludwig Múzeumot (Lumú), a SANAA ezzel szemben sokkal szabadabban kezeli ezt a kérdést is, és egyfajta új múzeumlátogatási filozófiát állít fel.
    

Fabényi Júlia, a Lumú igazgatója amellett érvelt, hogy a felépítendő múzeum a jövő kihívásainak is tudjon majd megfelelni. Szerinte ugyanis ma nem lehet kiszámítani, a következő évtizedekben mit várnak majd a látogatók egy múzeumtól, sem azt, hogy merre fejlődik a kortárs művészet, ezért az új épületben olyan típusú terekre lesz szükség, amelyek igen jól alakíthatók.
    

A Lumú a Snöhetta tervében jelenik meg a leginkább önálló egységként, a SANAA elképzeléseiben azonban sokkal hangsúlyosabbak a közösségi terek, így a japán iroda terveiben több a lehetőség - foglalt állást Fabényi Júlia.
    

Finta Sándor, a nemzetközi tervpályázat bíráló bizottságának tagja, Budapest főépítésze is emlékeztetett arra, hogy a zsűrizés során számos szempontot kellett figyelembe venni - fenntarthatóság, elhelyezkedés, megközelíthetőség -, de a legfontosabbak mégis a múzeumszakmai szempontok voltak.
    

A szakember szerint a Snöhetta terve "közelebb áll a magyar néplélekhez", a SANAA pályázata viszont kísérletezőbb, az azonban elmondható, hogy mindkettő megállja a helyét a nemzetközi színtéren is.
    

Hasonló véleményen volt Rostás Zoltán, a Városliget Zrt. stratégiai igazgatója is, aki hangsúlyozta, bármelyik terv is nyer, vonzani fogja az embereket.
    

Jelinek Balázs elmondta: a Snöhetta és a SANAA tervei között meghívásos közbeszerzési eljárás dönt, ennek dokumentációját most állítják össze.