„Tizenegykor elindulunk. Mi visszük a deszkákat. Apánk nem visz semmit. Csak arra kérjük, hogy ne csapjon zajt. A határhoz érünk. Azt mondjuk Apánknak, hogy feküdjön le a nagy fa mögé, és ne moccanjon. Kisvártatva két járőr halad el alig néhány méternyire tőlünk. Beszélgetnek. […] Az őrjárat eltávolodik. Azt mondjuk: – Rajta, Apa! Húsz percünk van a következő őrjáratig. Apa hóna alá veszi a két deszkát, odamegy a drótakadályhoz, az egyiket nekitámasztja, felmászik. Hasra fekszünk, a nagy fa mögött, befogjuk a fülünket, kitátjuk a szánkat. Robbanás. A szögesdróthoz futunk a két másik deszkával meg a vászonzacskóval. Apánk a második akadály előtt fekszik. Igen, át lehet jutni a határon: valakit előre kell küldeni. Egyikünk a vászonzacskóval a kezében, Apánk nyomaiba és holttestére lépve átmegy a másik országba. Másikunk marad, visszamegy Nagyanya házába.”

„Már annyi könyvre írták, hogy zseniális, megrázó, letehetetlen, katartikus, hogy félve írom le Agota Kristof Trilógiájáról, hogy ez bizony zseniális, megrázó, letehetetlen és katartikus. Mert az.” (Boros Ágota, olvassbele.com)

Az eseményhez itt lehet csatlakozni a facebookon.