Borvendég Zsuzsanna történész Újságírásnak álcázva című kötete a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kapcsolatát tárja fel.
    

Az 1946-ban létrejött NÚSZ a megalakulása után a szovjet titkosszolgálat irányítása alá került, a hidegháború ideológiai frontján a KGB által meghatározott feladatokat hajtotta végre. Így például az afrikai gyarmatok felszabadulása után a szovjet befolyás erősítése érdekében próbáltak pozíciókat szerezni egyes harmadik világbeli országok tömegtájékoztatásában - mondta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa az MTI-nek.
    

Hasonlóan fontos ideológiai küldetés volt a nyugati újságíró-szervezetekbe való kommunista "behatolás". Miután a NÚSZ-ról köztudott volt, hogy a KGB eszköze, a demokratikus országokban nem látták szívesen a szervezetet, így a MÚOSZ-ra várt a feladat, hogy beférkőzzön a nyugati újságírók köreibe - tette hozzá.
    

A magyar újságíró-szervezet ilyen jellegű törekvései mögött a NÚSZ, tehát közvetve minden bizonnyal a KGB állt, de erre vonatkozó konkrét bizonyítékok csak akkor kerülhetnek nyilvánosságra, ha az elsődleges iratanyagok, a szovjet titkosszolgálatok dokumentumai is hozzáférhetőek lesznek - jegyezte meg a történész.
    

Borvendég Zsuzsanna elmondta: kötete részletesen foglalkozik Siklósi Norberttel, aki 1957-ben került a MÚOSZ élére kormánybiztosként, azzal a feladattal, hogy "pacifikálja" az újságírókat. Amikor az újságíró-szervezet látszólag visszakapta autonómiáját, Siklósi Norbert főtitkár lett, és 1958-tól 1973-ig vezette a MÚOSZ-t. Kulcsszerepe volt abban, hogy a magyar újságíró-szervezet az 1960-as évektől a NÚSZ egyik fontos tagja lett. 1966-tól a MÚOSZ mindenkori főtitkára a NÚSZ alelnöke és kincstárnoka volt - tette hozzá.
    

Szólt arról is, hogy Siklósi Norbert 1973-tól 1989-es nyugdíjazásáig a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója volt, és meghatározó szerepet játszott az IPV (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadóvállalat), valamint az 1980-as évek népszerű folyóiratát, az IPM-et megjelentető Interpress Nyomda és Lapkiadó Vállalat tevékenységében. Utóbbi kettő a NÚSZ fedővállalataként működött - mondta a történész.
    

A kutatások szerint a NÚSZ feladatai közé tartozott, hogy előteremtse speciális tevékenysége fedezetét. E célt szolgálták például Magyarországon bejegyzett vállalatai, amelyek "jelentős adó- és vámkedvezményeket élveztek és gazdasági visszaélésekkel sértették a magyar gazdaság érdekeit". A titkosszolgálatokkal összefonódó gazdasági manipulációk olykor különféle magánérdekek lobbiharcában is megjelentek, még az is előfordult, hogy a magyar kémelhárítás nyomozott az Interpress olyan tisztázatlan ügyeiben, amelyek mögött feltehetően a KGB állhatott. Az a nyomozás, nem meglepő módon, eredménytelenül zárult - fűzte hozzá Borvendég Zsuzsanna.
    

A NÚSZ által alapított cégek egyébként az 1980-as évekre jelentős vagyont - köztük ingatlanokat - szereztek, amelynek azonban a rendszerváltozás idején nyoma veszett - jegyezte meg a szerző.
    

Csatári Bence, a NEB Hivatalának tudományos kutatója a pártállam tömegtájékoztatással kapcsolatos politikájáról írt a Tájékoztatási Hivatal (TH) 1956-57-es történetén keresztül.
    

Mint elmondta, a Minisztertanács felügyelete alá tartozó TH 1953-ban, az első Nagy Imre-kormány időszakában jött létre. Célja eredetileg az volt, hogy a miniszterelnök reformkísérleteit képviselje a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) élén álló Rákosi Mátyás vezette sztálinista csoporttal szemben a sajtóirányításban.
    

A forradalom leverése után, 1956 decemberében Kádár János bizalmasa, Szirmai István lett a TH vezetője, ám amikor nem sokkal később a sajtóirányítással is foglalkozó pártszerv, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának élére került, a TH súlya csökkenni kezdett.
    

Bár Aczél György már abban az időszakban is Kádár János belső köréhez tartozott - még azt is megengedhette magának, hogy 1957 januárjáig szűk körben forradalomnak tartsa az 1956-ban történteket -, a kultúra és a sajtó irányítása mégis csupán egy évtizeddel később került teljes mértékben a fennhatósága alá - mondta a kutató. Hozzátéve, hogy az Aczél-korszak kezdetének 1967 tekinthető, amikor Aczél György KB-titkár lett. A kötetben olvashatók részletek egyebek mellett abból az 1968-as Aczél-beszédből, amely először fogalmazta meg nyíltan a három T - támogatás, tűrés, tiltás - politikáját.
    

A szerző elmondta, hogy könyve kitér az MTI és a Magyar Rádió cenzúraviszonyaira, valamint az MTI szűk körben hozzáférhető, bizalmas kiadványaira, amelyek például a nyugati világban 1956-57-ben Kádár Jánosról élő, nem éppen hízelgő képet igyekeztek bemutatni a pártvezetésnek. Ezekből kiderül, a Kádár-kormány megalakulása utáni hónapokban a nyugati sajtó azt sugallta, hogy Kádár Jánost rövidesen leváltják, és már keresik is az utódját. Az akkori találgatásokban szerepelt lehetséges jelöltként mások mellett Apró Antal miniszterelnök-helyettes és Lukács György filozófus is.
    

Csatári Bence A Tájékoztatási Hivatal története Szirmai István elnöksége alatt (1956-1957) című kötete a pártállami sajtóirányítás egészen sajátos részleteibe is bepillantást enged, így például abba, hogy akkoriban Magyarország egyes városaiban a helyi lapot az ottani szovjet katonai parancsnok cenzúrázta.