Különlegességnek számít a Budapesti Operettszínház repertoárján a magyar drámairodalom mérföldkövének számító Ibusár, hiszen több benne a próza, mint a zene - mutatott rá Béres Attila. Mint azt az utolsó próbát követően elmondta, Parti Nagy Lajos szövegén semmit sem változtattak. Dramaturgiai beavatkozás nem történt, a jelenetek megőrizték eredeti sorrendjüket, pedig a gyors, filmszerű változások a tágasnak nem mondható Raktárszínházban a szereplőket és a technikai személyzetet is próbára teszik.
    
A főrendező az Ibusárnak ugyanis azt a verzióját választotta, amelyben az öt szereplő két-két figurát alakít. Az 1992-es debreceni ősbemutató óta játszották úgy is a művet, hogy külön színészekre osztották az ibusáriakat és a Jolán képzelte operett hőseit, de többször előadták monodrámaként is, legutóbb, 2008-ban például az Örkény Színházban. 
    
Béres Attila elárulta: azért döntött a "dupla" változat mellett, mert számára az volt érdekes, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak Jolán és Amália között, ráadásul ez a variáció ad leginkább lehetőséget nagy színészi bravúrokra. "Hiszem, hogy ezek a színészek képesek a bravúrt véghezvinni" - hangsúlyozta a rendező.
    
Enyhe hagymaszag lengi be a lepusztult ibusári vasútállomás váróját - az "illat" forrása Vargányai Guszti állomásfőnök, Jolán operettjében Talpighy gróf, a spion, akinek szerepében Földes Tamást láthatja a közönség. Anyuskát és Klotild főhercegnét Lehoczky Zsuzsa játssza. Amália "szívszerelmét", Bajkhállóy Richard huszárkapitányt, egyszersmind Jolán vonzalmának tárgyát, Kleisermann Mihály jegyvizsgálót Mészáros Árpád Zsolt alakítja. Faragó András Istensegítsy huszárként és MÁV-alkalmazottként lép színpadra. 
    
Túri Erzsébet színpadképe, a kellékek és a jelmezek egy jó része a kora Kádár-korszakot idézi, a ruhák másik része túlzóan "cukros". Arra a kérdésre, hogy ezt "provokációnak" szánta-e, a rendező úgy válaszolt: "nem hiszem, hogy provokáció lenne, inkább a helyzet érdekességét élvezem, hogy ezt a darabot éppen mi mutatjuk most be. Jorge Luis Borges után szabadon azt mondhatom, az embernek muszáj önironikusnak lenni. De idézhetem Rostand Cyranóját is: +magamat kigúnyolom, ha kell…+. Ilyen az operett… De én persze nem ezt gondolom operettnek."
    
Mint azt Béres Attila elmondta, Parti Nagy Lajos csak a szerdai sajtóbemutatón látja majd a produkciót, de előzőleg sok beszélgetésen vett részt. Darvas Ferenc azonban számos próbán jelen volt, nehogy "elédesítsék" a zenéjét, amely szintén teljesen eredetiben szólal meg. A muzsikában nemcsak klasszikus operettdallamok, hanem sanzonok, sőt még mozgalmi indulók egy-egy motívumát is sejtheti a néző.
    
A Budapesti Operettszínház azonban zenés színház, így szükség volt egy zenei poénra is: Kéringer László karigazgató egy operettslágerekből álló, de túlnyomórészt latin nyelvűvé és gregorián stílusúvá alakított számot készített és énekel el a darab lezárásaként, ezzel téve pontot a különös történet végére.