Az idén 85 éves operatőr számára a filmezés mellett mindig nagyon fontos volt a fényképezés. Ma is többnyire ott lóg a nyakában egy kis fényképezőgép, hogy megörökíthesse a számára izgalmas pillanatokat, helyzeteket, fényeket, tájakat. Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején kezdett el érdeklődni a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című műve, melynek segítségével autodidakta módon tanulta meg a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. „A fényképezés iránti érdeklődésem apám fényképezőgépével kezdődött. Volt egy kis Kodak kamerája. Gyakran megkértem, hogy időnként hadd fényképezzek párat. Középiskolás koromban vettem egy saját fényképezőgépet és díjazás fejében fényképezést tanítottam. Az osztálytársaim – és néhány kisebb gyerek – lettek a diákjaim” – meséli a világhírű magyar művész.

A szegedi születésű Zsigmond Vilmos továbbtanulását is a fényképezés segítette. A szocializmusban, miután „burzsoá család sarja” volt, s apja ráadásul külföldön élt, nem kapott lehetőséget iskolái folytatásához. Ám mikor kötélgyári munkásként felajánlotta, hogy fotóklubot indít, hogy a dolgozók lefényképezhessék a május elseji felvonulást, a pártvezetés lassan megenyhült, és engedélyezték, hogy elmenjen operatőrnek tanulni, bár akkor még nem tudta, hogy „az meg mi”. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát. 1956 októberében Budapest utcáin filmre vette a Szovjet Hadsereget és a tankokat, majd a kommunistaellenes felkelést vele együtt megörökítő Kovács Lászlóval sikerült a filmszalagokkal együtt átszöknie Ausztriába, ahol a filmeket eladták egy magyar származású német üzletembernek, melyeket később a CBS Hungary Aflame című dokumentumfilmjében használtak fel. Az 1957-ben az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr filmes karrierjének indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywoodnak nevezett filmtörténeti periódussal. A hetvenes évek elejétől olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg, akinek a Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért 1978-ban Oscar-díjat kapott. 1980-ban A szarvasvadászért neki ítélték a legjobb operatőrnek járó BAFTA-díjat, 1993-ban pedig a Magyar Televizióval koprodukcióban készült Sztálinért elnyerte az Emmy-díjat. A ’80-as és ’90-es években olyan rendezők fényképeztették vele filmjeiket, mint Brian de Palma, Woody Allen, Richard Donner vagy George Miller.

Zsigmond Vilmos 1966-ban látogatott haza először. Azóta többször dolgozott itthon és számos workshopot tartott a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak. Filmjeiben a világítás, a fényviszonyok találékony használata vált védjegyévé, egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű, képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.

A hamarosan nyíló kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Az 1950-es évektől napjainkig készített, mintegy 150 fotó mellett láthatóak lesznek Zsigmond Vilmos korai filmjei, részletek későbbi leghíresebb alkotásaiból, és a filmforgatásokon készült fotók, melyeken keresztül bepillantást nyerhetünk Hollywood világába. A Ludwig Múzeum és a Tavaszi Fesztivál közös programjaként megrendezett kiállítás – melynek kurátorai Puskás Bea és Tomas Opitz, a TOBE Gallery alapítói – április 11-étől június 21-éig lesz látogatható. 

Képek:

Lead: Vilmos Seated Pose.

Borító: Utcaművész, New York, USA, 1958.

Szöveg:

Böbe a minareten, Eger, Magyarország, 1956.

Car Service, Colorado, USA, 1987.