A József Attila-díjas Albert Gábor kivételesen műfajgazdag prózaírói életműve, valamint jelentős írói-történészi munkája, különösen a 19. századi magyar történelem tekintetében kiemelkedő kutatói és tanulmányírói tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést.

Az elismerést önigazolásként fogadtam - hangsúlyozta Albert Gábor az MTI-nek, hozzátéve: erre elsősorban azoknak van szükségük, akik olvassák a műveit, ismerik és szeretik őt.

"Akik - mondhatnám úgy is - szeretnek, s úgy érzik, olyasmit tudtam megírni, elmondani, személyesen képviselni, amit ők is gondoltak, amiben ők is hisznek, s ami nekik is kapukat nyitogatott. Erre az elismerésre elsősorban a jelenlegi és jövőbeli olvasóknak van szükségük, s furcsán hangzik ugyan, de úgy érzem, ezzel az elismeréssel szinte én ajándékozom meg őket". A kitüntetést valamiféle szenvedő alanyként fogadtam, és ez a "szenvedés" egyértelműen öröm is - fogalmazott az alkotó.

Visszatekintve pályájára kiemelte: "belső megtisztulást jelentett első regényem, a Kagylóhéjban megjelenése, amely később A Cet gyomrában címet kapta, s hasonlóképpen eszmei birodalmam kiteljesedésének volt eredménye az Emelt fővel című könyvem, amelyben a szociográfia és a történelemértelmezés határmezsgyéjén bolyongva próbáltam eligazodni abban a labirintusban, amit számomra a valóság jelentett". Véleménye szerint ha nem is mindig, de jobbára a legújabb könyv a legkedvesebb.

Albert Gábor úgy fogalmazott, hogy a történelem mindig rólunk szól, sőt, ha van fülünk a hallásra, nekünk üzen. A véletlen adta a kezébe az 1848-49-es nagy emigráció iratait, "megfejtésükre" legalább egy évtizedet szánt, s legalább négy kötetet adott közre. "Saját, jelenkori sorsvonalunkat olvastam ki ezekből a megsárgult, emigrációban született levelekből. Mert én magam is, s velem együtt sokan, itthon is emigrációban éltünk".

"Ebben a szellemben adtam közre Szemere Bertalan, az egykori miniszterelnök emigrációs levelezését, hiteles és eddig javarészt ismeretlen levelekből szőtt regényben rajzoltam meg a profi besúgó Bangya János és az 1848-as forradalom talán legbájosabb vezetőjének arcképét, a méltatlanul elfelejtett Mészáros Lázárét, s közben olyan tanulmányokat írtam, amelyek ebben a történelmi labirintusban is élvezetes együttsétálásra invitálták az olvasókat. De bárkiről is szóltak ezek a történelmi ihletésű könyvek, mindig rólunk szóltak, és most is hozzánk szólnak" - mutatott rá az alkotó.

Arra a kérdésre, hogy jelenleg milyen témát dolgoz fel, így válaszolt: "valami számvetésfélére készülök, aminek Rousseau-ra emlékezve az lesz a címe, hogy Egy magányos merénylő elmélkedései. Remélem, hamarosan tető alá tudom hozni. Persze a Biblia szerint a kövek egyberakásának megvan az ideje, s hasonlóképpen a szétszórt írásokat is össze kell gyűjteni".

A Pont Kiadó életműsorozatának eddig már 14 kötetét megjelentette, s válogatott novelláinak harmadik kötetét a könyvnapra ígérik. A Homályos tükör tisztítása című kiadványnak pedig lényegileg folytatása lesz az ugyancsak megjelenés előtt álló Jóslás és mementó című esszékötet.