"Bartók kórusművei alighanem életművének legkevésbé ismert rétegét alkotják. Ennek oka leginkább az lehet, hogy ezek a darabok igen erősen kötődnek a nyelvhez (magyar, román, szlovák népi szövegekhez), jószerivel fordíthatatlanok, fordításban alig énekelhetők" - írja a lemezmellékletben Wilheim András zenetudós.
    

Wilheim András úgy véli, hogy ezek a kompozíciók mégis fontos vonulatot képeznek Bartók munkásságában, művészi értéküket tekintve pedig egyáltalán nem maradnak el a reprezentatívnak tekintett művek mögött.
    

"Kronológiai sorba rendezve szembeötlik, hogy egy-egy csomópont köré csoportosulva ugyan, de a kórusmű, mint műfaj évtizedeken át elkísérte Bartókot - annak ellenére így van ez, hogy tudjuk: erre az apparátusra többnyire felkérésre írt, magától nem választotta ezt a számára talán valamiképpen mégis idegen előadóegyüttest" - fogalmaz.
    

Dobszay László szerint Bartók kórusai "szép zenék". "Szépek úgy, mint Bach vagy Mozart zenéje. Mert szép maga a legkisebb részletben is megmutatható hallott-érzett konstrukció. Bartók zenéje érzékeny, finom szövetű zene, és nem valami vad 'barbaro'. Tudniillik magukban a hangokban van (akár egy 'barbaro' hangjaiban is) ez a finom szövetű, érzékeny füllel kihallgatott szépség" - írja a karmester a lemezmellékletben.
    

A néhány nappal ezelőtt dupla CD-n megjelent felvételek 2008-ban készültek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem válogatott kórusa, valamint - a vegyeskarra és zongorára írt Négy tót népdal esetében - Kocsis Zoltán közreműködésével.
    

A dupla CD első lemezén található, gyermek- és nőikarra írt 27 kórusmű korábban többek között a Dobszay László vezényelte Schola Hungarica előadásában (1990, Hungaroton), valamint a Bartók Új Sorozat 23. lemezeként a Cantemus Gyermekkar és a Pro Musica Leánykar előadásában, Szabó Dénes vezényletével jelent már meg.