Erdélyi Zsuzsanna 1921-ben, Komáromban született. Nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus. 1953-tól tíz éven keresztül a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában dolgozott, ott ismerkedett meg a magyar népművészet gazdag forrásvilágával - írták a közleményben.

1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának, 1971-től 1987-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott, a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

Legismertebb művei az Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához (1961), a Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok (1974), az Aki ezt az imádságot... Élő passiók (2001) és a Századokon át paptalanúl (2011).

Erdélyi Zsuzsanna 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét, 1992-ben a Magyar Köztársasági Emlékérmet, 2001-ben a Kossuth-díjat is, 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját és ugyanebben az évben a nemzet művésze címet is.

Erdélyi Zsuzsannát az Emmi mellett a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti.