irodalom
A többek által önálló műfajnak tartott dedikációk összegyűjtéséhez egy saját tulajdonú könyvben szereplő ajánlás történetének megismerését követően, 2001-ben hozzálátó kutató elmondta, a kötetben feltárul Radnóti Miklós kapcsolati hálózata és kiderül, kik voltak olvasói. Kezdetben ajánlásait a szerző pontosan datálta, így az is megismerhető, kivel mikor találkozott.
A dedikációk címzettjei főleg szakmabeliek, költőtársak, kritikusok, a civil olvasók száma viszonylag csekély volt – tudatta a szakember. Az ajánlásokat végigböngészve igaznak tűnik az anekdota, mely szerint a költő 1930 szeptemberében Szegedre kerülve sokaknak ajándékozott az év tavaszán megjelent Pogány köszöntő című kötetéből, így próbálva megismertetni magát a város irodalmi közegében – tette hozzá.
Bíró-Balogh Tamás elmondta, a dedikációkról fotódokumentáció készült, és igyekezett személyesen is kézbe venni a köteteket, hogy személyesen győződjön meg az ajánlások valódiságáról. A félezer dedikáció között vannak szinte teljes sorozatok, mint a Sík Sándornak vagy Ortutay Gyulának szóló ajánlások, de sajnos fájó hiányok is, például a Buday Györgynek, illetve a Beck Juditnak írottak.
Az irodalomtörténész elmondta, a címzettek azonosításában sokat segített neki Radnóti Miklós özvegye, Gyarmati Fanni, akinek a költő csupán egyetlen ajánlást írt, ám az irodalomtörténeti jelentőségű, megjelenik benne a Két karodban című vers fő motívuma.
A dedikációk közül az egyik legérdekesebb egy a szegedi Somogyi-könyvtárban található kötetben szerepel. A költő második könyvét, az Újmódi pásztorok énekét 1931 áprilisában betiltotta az ügyészség, és amikor az elkobzásról szóló felhívás elhangzott a rádióban, Baróti Dezső elment Radnóti lakására és megmentett jó pár példányt a kötetből. Ezek közül néhányat a szerző dedikált közeli barátainak, egybe pedig később részletesen leírta a kötet betiltásának és az emiatt indult pernek a történetét.
Az ismeretlen és lappangó művek megjelentetését fontos feladatának tartó Helikon kiadó gondozásában megjelenő kötetben betűhíven szerepel valamennyi ajánlás, a fontosabbakról képet is közölnek, a címzetteket pedig rövid életrajzi cikkek mutatják be.