Cangrande (1291-1329) Verona uralkodója és egyben bőkezű mecénás is volt, pártfogoltjai közé tartozott az Isteni színjáték írója, Dante Alighieri is - olvasható a Live Science internetes portálon.
    

Az 1329-ben elhunyt hadvezér maradványait vizsgálva a tudósok a rendkívül mérgező piros gyűszűvirág nyomaira bukkantak emésztőrendszerében, a felfedezés egy több évszázados rejtélyre adhat legalább részleges magyarázatot.
    

Halálakor Cangrande Észak-Itália tekintélyes részét meghódította, Verona uraként sikeres hadjáratokban uralma alá vetette Vicenza, Padova és Treviso városait. Diadalmenetben vonult be Trevisóba 1329. július 18-án, hónapokkal a város meghódítása után. Egy-két nappal később ágynak esett lázzal, hányással és hasmenéses tünetekkel, és július 22-én, 38 éves korában elhunyt.
    

A történeti források szerint a hadvezér azután betegedett meg, hogy fertőzött forrásból ivott, azonban egyes feljegyzett híresztelések szándékos mérgezésről írnak. A Pisai Egyetem tudósa és a mostani kutatás vezetője, Gino Fornaciari saját bevallása szerint is csupán legendaként tekintet ezekre a szóbeszédekre, egészen addig amíg Cangrande múmiájának vizsgálata közben nem jutottak meglepő felfedezésre.
    

Az emésztőrendszer vizsgálatakor a hadvezér által a halála előtt fogyasztott kamillavirág és fekete eper maradványain túl piros gyűszűvirág virágporára bukkantak a végbélben, valamint két mérgező hatású, a növényben fellelhető molekulát, a digoxin és digitoxin jelenlétét is kimutatták Cangrande májában és ürülékében.
    

Piros gyűszűvirágot kis dózisban alkalmaztak gyógyításra a reneszánsz Itáliában, sőt a digoxint még ma is használják szívelégtelenség, ritmuszavarok kezelésére. Azonban a növény rendkívül mérgező, bármelyik részének elfogyasztása émelygéshez, hányáshoz, hasmenéshez, hallucinációhoz és végső esetben a pulzus halálos változásához vezethet. A történeti források által leírt tünetek tehát egyeznek a növény túladagolása által kiváltott tünetekkel - állítják a kutatócsapat tagjai.
    

A felfedezés, amely tanulmány formájában februárban jelenik meg a Journal of Archaeological Science nevű régészeti szaklapban, a tudósok szerint nem jelent végső magyarázatot a majdnem 700 éves rejtélyre. Lehetséges, hogy a hadvezér nem szándékos mérgezés, hanem valamilyen halálos véletlen áldozata lett. Ha azonban mégis mérgezés történt - talán a halálos növényt a fekete eperrel és kamillával összekeverve szándékosan adták be -, több lehetséges gyanúsított is akad, többek között a rivális Velencei Köztársaság, vagy Milánó is állhat a gyilkosság mögött, de előfordulhat, hogy Cangrande unokaöccse és örököse, a nagyratörő Mastino della Scala vetett véget a hadvezér életének.