Egy Chateauroux nevű kisvárosban született. A szegénység, az alkohol, a sok gyerek állandó feszültségforrás volt a szülők között, így a kis Gérard inkább a barátaival lógott. Az iskolában nehezen kezelhető gyerek volt. Nyomdászinas, a Cote d'Azure-ön kabinos volt, közben cigarettával, alkohollal seftelt, kisebb-nagyobb lopások miatt a törvénnyel is többször összeütközésbe került. 16 évesen Párizsba ment, s csatlakozott a Café de la Gare kísérleti színházi társulatához.
    
Élete első filmszerepét 1966-ban a Hippi és a cicus című rövidfilmben játszotta. Az igazi áttörést Bertrand Blier 1974-es Tojástánc című alkotása jelentette, amelyben Patrick Dewaere és Miou Miou voltak társai. Több neves filmrendező is felfigyelt a vagány és kissé szertelen fiatalemberre: 1976-ban Ferreri Az utolsó asszony-ban majd Bertolucci a Huszadik század-ban már főszerepet bízott rá.
    
Népszerűsége gyorsan nőtt, ami - sokrétű tehetsége mellett - alkalmassá tette arra, hogy a nehezebben befogadható alkotásokat, például Marguerite Duras rendezéseit is közelebb vigye a nagyközönséghez. Ezzel párhuzamosan játszott könnyedebb filmekben (Balfácán, Balekok, Négybalkezes), majd Truffaut-val forgatta Az utolsó metrót, illetve a Szomszéd szeretőket. A nyolcvanas évek olyan nagy szerepeket hoztak számára, mint Wajda Dantonja, majd Rodin a Camille Claudel című filmben. 1990-ben két filmmel is az érdeklődés középpontjába került: a Jean Rappeneau rendezte Cyrano de Bergerac címszereplője, s ugyanakkor az amerikai Zöld kártya sztárja is volt. A Cyranóért megkapta a Cannes-i Filmfesztivál legjobb férfi alakításért járó díját, a César-díjat és Oscarra is jelölték, ám mivel megrágalmazták, hogy ifjúkorában részt vett csoportos nemi erőszakban, elesett a kitüntetéstől.
    
Az ezerarcú színész több kosztümös filmben is emlékezetes alakítást nyújtott (1492: a Paradicsom meghódítása, A vasálarcos, Nyomorultak, Minden reggel), de a könnyedebb műfajokban is valósággal lubickol szerepeiben: játszott a 102 kiskutyában, ő Obélix az Asterix-filmekben, valamint a Balhé és a Pofa be! krimi-vígjátékok ütődött és kétbalkezes bűnözője.
    
Magánélete, a nőkhöz és az iváshoz való kapcsolata mindig hálás téma rajongói és a bulvársajtó számára. Első feleségétől született lánya, Julie és az idén októberben elhunyt Guillaume fia, s van két házasságon kívül született gyermeke is. Hosszú évekig Carole Bouquet élettársa volt, 2004 óta egy ifjú amerikai írónővel él együtt. Kikapcsolódásként borászkodik, Párizsban pedig két éttermet is üzemeltet.
    
Több rangos kitüntetés birtokosa is: 1996-ban a Becsületrend lovagjává nevezték ki, 1997-ben a Velencei Filmfesztiválon életművéért díjat kapott, 2001-ben a fajgyűlölet ellen szót emelő filmszerepekért az UNESCO aranyérmével tüntették ki.