A Pilóták hazafelé 16 perces animáció már a negyedik közös munkájuk. Az új technikára azért volt szükség, mert a hagyományos homok animáció elég időigényes és szerették volna gyorsabban leforgatni a filmet - mesélte az Uránia Nemzeti Filmszínházban az észt Priit Parn, aki 2006 óta dolgozik együtt Fehéroroszországból származó feleségével.

A munkamegosztásukról elárulták, hogy jellemzően Priit Parn írja a történetet és dolgozza ki a karaktereket, de a látványvilágot közösen alakítják ki. A Pilóták hazafelé című rövidfilmen a szokásosnál kisebb alkotói csapattal dolgoztak együtt. Mint kifejtették: új homok animációs technikájuk egy kicsit a rajzanimációra hasonlít. Priit Pran vékony homokrétegbe rajzolt, egyes jelenetekben ecsettel, majd számítógépes technikával dolgozták ki a végleges képet. A filmhez aprólékos részleteket is kellett ábrázolni, ami a szokásos homok animációval nagyon lassan megy, ebben is segített a most kifejlesztett új technika.

A szombaton hároméves kisfiukkal Budapestre érkezett házaspár filmjeit vasárnap vetítették a 12. Anilogue Nemzetközi Filmfesztiválon. A közönség egyúttal azt a kiállítást is megtekinthette, amely az Élet Gabriella Ferri nélkül című alkotásukhoz kötődik. Olga Parn tagja volt a fesztivál egészestés animációs versenyfilmjeit elbíráló nemzetközi zsűrinek, Priit Parn pedig hétfőn mesterkurzust tart a Budapesti Kommunikációs Főiskolán.

Az Élet Gabriella Ferri nélkül című filmjük 2008-ban készült el. A rajzanimáció a szerelemről, megcsalásról, veszteségről szól. Priit Parn elárulta, hogy a műnek személyes vonatkozása is van. 2004-ben elhunyt feleségére, Gabriellára emlékezve hallgatta Gabriella Ferri római énekesnő dalait. Később derült ki, hogy az énekesnő is 2004-ben halt meg. Bár Ferri egy száma sem szólal meg a filmben, a produkció egyik szereplője, egy betörő a zsebébe csúsztat egy DVD-t, amin olvasható az énekesnő egy albumának címe.

Az Urániában november 30-ig nyitva tartó kiállítás a filmhez készült munkaanyagból mutat be válogatást.

Priit Parn a hetvenes évek végén kezdte animációs pályafutását. A számos rangos nemzetközi fesztiválon díjazott alkotó stílusát feketehumor, játékos szürrealizmus és egyedi grafikai stílus jellemzi. A 68 éves művész a kilencvenes évek vége óta tanít is. Mint felidézte: tanári pályája egy felkéréssel "véletlenül" kezdődött, először leendő filmeseknek tartott előadásokat, később külföldi filmes iskolák is meghívták, dolgozott Norvégiában és Svájcban, a finnországi Turkuban pedig - Észtországból ingázva - 13 éve oktat animációt.

"A tanítás élesen tartja az elmét" - magyarázta Priit Parn és hozzáfűzte, hogy emellett az is inspirálja, hogy adni tud valamit tanítványainak, akik közül sokan később barátaivá is válnak. Az egyetemi katedra alkotói szabadságát, függetlenségét is segít biztosítani, mivel így pénzügyileg több lábon tud állni. Az animációs filmkészítés és a tanítás ugyanakkor össze is tartoznak a számára, ha nem készít már több filmet, a tanítást is abbahagyja - mondta.

Olga Parn, aki 1976-ban született Minszkben, grafikusművészként szerzett diplomát, majd Franciaországban tanulta az animációt. A rendezőnő elmesélte, hogy szülei is animációs művészek, így sok animációs technikában járatos és férjéhez hasonlóan ő is tanít.

A rendezőnő szerint az animáció népszerűségét, életképességét jelzi egy olyan izgalmas kezdeményezés is, amely a fontos vasúti csomópontnak számító észtországi Tapában indult. Mint mondta, férje ott járt iskolába, és animációs filmjeinek egyik rajongója minden pénzügyi háttér nélkül lelkesedésből kezdett "fesztivált" szervezni független rövid animációkból: vonatokon, buszokon, kompokon folynak a vetítések, de a helyi laktanyába és gyerekprogramokra is eljutottak már a filmek. "Nagyon jól működik" - mondta Olga Parn.