A Magyarország volt kormányzójáról (1920-1944) írt első francia nyelvű, a nagyközönségnek szóló több, mint 400 oldalas monográfia a nagy presztízsű Perrin kiadónál a történelmi személyiségek életrajzait feldolgozó sorozatban jelent meg.
    

Az elsősorban a 19. századi történelem szakértőjének számító kutatót Horthy teljes életének feldolgozásában mindenekelőtt az a folyamat érdekelte, hogy egy értékrendjében 19. századi ember hogyan változott meg és lépett fel a 20. század viharaiban.
    

Horthy Miklóst mélyen meghatározta az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében eltöltött katonai karrierje, amely kormányzóként is befolyásolta a gondolkodását, politikai és gazdasági döntéseit: számára ismerős katonai helyzetben kiválóan tudott dönteni és gyorsan reagált, de politikai helyzetekben tanácstalanná vált, habozott és teljesen elvesztette a döntési képességét. Ebből fakad az az ellentmondásossága, amely a történész számára érdekessé tette az egyébként számára nem túl szimpatikus személyiség vizsgálatát. "Horthy nem tudott a 20. századhoz alkalmazkodni, nem tudta megoldani a politikai kihívásokat, amelyekkel szembesült" - hangsúlyozta az MTI-nek a történész.
    

Horel szerint a volt kormányzó s II. világháború kitörését követően többször lemondhatott vagy emigrálhatott volna, de mindig úgy érezte, hogy az Magyarország vesztét okozná. Azt viszont nagyon nehéz utólag megállapítani, hogy abban, hogy a végsőkig az ország élén akart maradni, mekkora szerepet játszott a hatalomvágy és a valós meggyőződés az ország megmentésében.
    

Mindezek ellenére Magyarország nem tudta elkerülni a német megszállást és azt hogy, alig néhány hónap alatt deportálják a zsidóságot. A kormányzó gondolkodását a történész szerint meghatározták neveltetése zsidókkal szembeni előítéletei, de annak nem volt köze a rasszista alapú német antiszemitizmushoz, nem volt nyílt antiszemita. Pontosan tudta, hogy Magyarország ipari, kulturális és pénzügyi virágzáshoz milyen nagy mértékben járult hozzá a zsidóság, ugyanakkor már 1919-től kezdve különbséget tett a bolsevik "rossz" zsidók és a polgári "jó" zsidók között, akiknek képmutató módon biztonságot ígért.
    

Horthy történelmi szerepét és felelősségét illetően a történész úgy látja, hogy a kormányzót gyakran meghaladták az események, 19. századi gondolkodásmódjával egyszerűen nem tudta értelmezni, hogy mi történik, mert "nem volt meg az intellektuális képessége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a 20. századhoz, ezért az adott politikai helyzet, illetve az ilyen-olyan tanácsokkal szolgáló közvetlen környezete túsza lett".
    

A kötetet az esten bemutató Ablonczy Balázs, a korszakkal foglalkozó történész, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója az MTI-nek elmondta, hogy ilyen nagy összefoglaló életrajzi mű még magyarul sem jelent meg Horthyról. A már készülő és várhatóan az Akadémiai Kiadónál megjelenő fordítás szerinte a magyar olvasóknak is tartogat újdonságot, elsősorban a megközelítések és a nemzetközi összehasonlítások terén, amelyek egy Magyarországot kívülről látó történész sajátjai.
    

Példaként említette a Horthynéról szóló, női szemmel írt és a magyar fasizmusról szóló részeket vagy azt az érdekes értelmezést, hogy Horthy azért hordott mindig tengernagyi egyenruhát, mert egyrészt ezzel jelezte a Monarchiához és a tengerhez való kötődését, másrészt azt, hogy valamennyi államfőnél magasabb katonai rangot visel. A forrásmunkákat illetően a francia történész dolgozta fel először a vatikáni levéltár anyagait és mélyebb kutatásokat folytatott Horthy portugáliai emigrációjáról is.