Az énekes Kelet-Berlinben született, színész-, opera- és balett-tehetségét már gyermekkorában megmutatta. Ekkor Janis Joplint, Tina Turnert és Otis Reddinget istenítette, mellette pedig film- és színpadi szerepeket vállalt - áll a szervezők ajánlójában.

A hidegháború kellős közepén, 1976-ban 21 évesen Nyugat-Berlinen keresztül szerencsés körülmények között szökött át a túloldalra, miután nevelőapját, Wolf Biermannt kiutasították Kelet-Németországból. Provokatív énekstílusa és öltözködése gyorsan kiemelte a többi előadó közül, amire a CBS kiadó is felfigyelt, közben Londonban - ahol Juliana Kepner filmjében, a Go Blue Girlben játszotta el a főszerepet - megismerkedett a punk és a reggae műfajával.

Berlinbe, a nyugati oldalra visszatérve alapította meg saját együttesét: 1978-ban jelent meg ma már legendás első albuma csapatával, a Nina Hagen Banddel. A második lemez kiadása előtt egy holland filmszerep miatt kiszállt a bandából, majd új együttest alapított, miközben egy botrányos osztrák tévés szereplés után visszavonhatatlanul a punk királynőjeként kezdik emlegetni. Nunsexmonkrock (1982) című lemezét Los Angelesben készítette el, a három évvel később kiadott In Ekstase talán a legjobb anyaga.

2010-ben a Sziget fesztiválon is fellépett. Jövőre lesz 60 éves, négy évtizede van a zenei pályán, de semmit sem veszített ifjonti lendületéből: koncertezik, filmekben szerepel, évről-évre sikerül meghökkentenie a közönséget, tavaly Brecht-dalokból összeállított műsora aratott óriási sikert.

A CAFe zárónapján a budapesti közönséget is tesztelni fogja a CAFe sátorban.