Tappert, aki a Derrick című krimisorozat 281 epizódjában alakította a jómodorú és tekintélyt sugárzó mintarendőrt, évek óta betegeskedett, a világtól visszavonultan élt München közelében harmadik feleségével, Ursulával, akivel 51 évvel ezelőtt kötötte össze az életét. Három gyermeke volt, egyik fia hét évvel ezelőtt elhunyt.
    
A halálhírét bejelentő feleség szerint a színész még a közelmúltban is jól volt és tele volt bizakodással. Néhány napja azonban láthatóan rosszabbodott az állapota. Az asszony ugyanakkor nem kívánta elárulni, hogy milyen betegségben szenvedett Horst Tappert.
    
A színész májusban, 85. születésnapja alkalmából adta utolsó interjúját, a Bunte magazinnak. Abban arról beszélt, hogy előnyben részesíti a nyugalmat feleségével, volt kollégáival "már csak azért sem tartja a kapcsolatot, mert a legtöbben már meghaltak", s azt mondta, hogy egy ideig még szeretne "itt lenni".
    
Középiskoláit éppen elvégezte, amikor besorozták, és szolgált a második világháború idején. Fogságba esett, majd szabadulása után egy stendali színházban lett könyvelő. Rabul ejtette a színészet, és Kurt Mühlhardt színházigazgató meglátta benne a tehetséget. Paul Rose neves drámaiskolája készítette fel a szakmára, a közönség pedig szívébe zárta a fiatalembert. Később több német város színpadán megfordult, játszott Köthenben, Göttingenben, Kasselban, Bonnban, szülővárosában, Wuppertalban, Münchenben és a svájci Zürichben is.
    
Az ötvenes évek végén magával ragadta a mozi világa (Die Trapp-Familie in Amerika, Der Hund von Blackwood Castle, Und Jimmy ging zum Regenbogen). Nagyon szerette a komikus szerepeket, ám amikor a hatvanas években átnyergelt a televíziós munkára, többé nem nagyon volt módja nevettetni.
    
Derrick felügyelő szerepére a második német tévécsatorna, a ZDF kérte fel, s a sorozatnak akkora sikere lett, hogy 1998-ig 281 epizód készült belőle. Nemcsak Németországban vált kulthőssé a krimiszéria detektívje, hanem szerte a világban - több mint száz országban vetítették nyomozásait - a kelet-európai országoktól Olaszországon át egészen Japánig, s még Kínában is 500 millió nézőt csábított a képernyő elé. 
    
Az 1974-ben sugározni kezdett, a nehézkes start után a színész életében mindent háttérbe szorító krimifolyamnak maga Tappert vetett véget, aki úgy döntött, hogy 75 éves korában nyugdíjba vonul. A 25 éven át dolgozó Derrick II. János Pál pápa kedvenc krimihőse volt, s a felügyelőt alakító Tappert az egyetlen német színész, akit a Föld minden sarkában népes rajongótábor övezett.
    
Már elmúlt nyolcvan, mikor egy német lapnak elmesélte, hogy a bűnügyi történeteket valójában sem nézni sem olvasni nem szereti. 
    
A Derrick-jelenség időközben számos filmtudományi és szociológiai tanulmány tárgyává vált. Szakértők szerint a Derrick azért lehetett akkora reveláció a maga idejében, mert sokkoló, naturalista stílusával merőben különbözött a megszokott bűnügyi sztoriktól. A gyakran merevnek tartott kameravezetés, a lineáris cselekményszövés és percekig tartó párbeszédek mind hozzájárultak a sorozat sikeréhez, mert kiszámítható átlagemberként tüntették fel a főhőst. "Derrick egy szikla napjaink áttekinthetetlen világában, csendes tiltakozás az euró és a globalizáció ellen" - írta róla a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap. 
    
A felügyelő eseteit mind Herbert Reinecker forgatókönyvíró találta ki. A mindig aggodalmaskodó tekintetű, talpig becsületes moralistának, Stefan Derricknek a mindig kissé túlhajszoltnak ható beosztottja, Harry Klein (Fritz Wepper) segített a nyomozásban. "Hozd a kocsit, Harry!" - hangzott el szinte minden epizódban a felügyelő egyik szállóigévé vált szavajárása.