bezár
 

zene

2008. 12. 16.
Gidon Kremer ismét Budapesten
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Giya Kancheli kortárs zeneszerző Styx című művét játssza szerda este a Zeneakadémián Gidon Kremer világhírű hegedűművész a Magyar Telekom Szimfonikusok romantikus bérletében - közölte az együttes zeneigazgatója.

prae.hu

Keller András fölhívta a figyelmet arra, hogy a Styx című alkotást eredetileg brácsára, Jurij Bashmetnek komponálta 1999-ben a zeneszerző. Giya Kancheli a darabot Gidon Kremer kívánságára írta át hegedűre, ennek a változatnak a szerdai előadás lesz a magyarországi premierje.
    
A Styx a görög mitológiában az élők és holtak világát elválasztó folyó, amelyen Kháron révész viszi át a holtakat. A hét részes, kórust is foglalkoztató kompozíció ezt a két világot (tágabb értelemben a jelent és a múltat) szembesíti egymással - a kettő között a hegedűszóló vállalja a közvetítő szerepét. A mű előadásában a Magyar Rádió Énekkara működik közre.
    
A Grúziában, Tbilisziben született zeneszerző két ciklusban volt a Rusztaveli Színház igazgatója, majd Nyugat-Európába költözött, először Berlinben telepedett le, később Hollandiában élt, ma Belgium egyik legelismertebb művésze. Neves kortársaihoz, Arvo Pa:rthoz és John Tavernerhez mérik kompozíciós teljesítményét, alkotásaiban a népzenei indíttatás éppúgy felfedezhető, mint a spirituális hatás. Írt darabot Mszityszlav Rosztropovicsnak, Kim Kashkashiannak és a Kronos Quartetnek.
    
A Budapesten is népszerű Gidon Kremer a Moszkvai Zeneakadémián David Ojsztrah tanítványa volt. Első nemzetközi díját 1967-ben a brüsszeli Queen Elisabeth Zenei Versenyen nyerte, ahol harmadik lett. 1996-ban hozta létre a Kremerata Baltica kamarazenekart, amely a Baltikum legtehetségesebb fiatal zenészeiből válogatja tagjait. Több zeneszerző ajánlotta neki kompozícióját, például Sofia Gubaidulina és Luigi Nono. Partnerei közé tartozik Valerij Afanaszjev, Martha Argerich, Vagyim Szaharov, Schiff András, Keith Jarrett és Yo-Yo Ma.
    
A romantikát Brahms-Schönberg g-moll zongoranégyese képviseli az esten. A mű valódi kuriózum, Bécshez szorosan kötődő két jelentős alkotó találkozása. Arnold Schönbergnek a nagy előd, Johannes Brahms művéről készített analitikus, a motívumokat hangszercsoportok között felosztó interpretációja túlzás nélkül bravúrosnak nevezhető. A zongora szólamát is úgy ültette át zenekarra, hogy abban egyetlen hangot sem változtatott meg, viszont a hangzást xilofonnal, harangjátékkal színesítette.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Platon Karataev: Napkötöző
Kritika az Orfeo ed Euridice új felvételéről
Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Nils Frahm: Day

Más művészeti ágakról

Az imposztor című előadás a Pesti Színházban
Margherita Vicario: Gloria! - XXII. Olasz Filmfesztivál - MittelCinemaFest 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés