Németh Géza munkásságáról így ír S. Nagy Katalin művészettörténész a kiállítás katalógusában: "Németh Géza 2008-ban megjelent könyvét így kezdi: "A térnek van olyan határterülete, ahol a pontos jelentés elmosódik, mintegy kinyitva egy metamorfózis lehetőségét. Ez a határterület – bizonytalanságából adódóan – egy kezdődő mozgás vagy változás érzéseit váltja ki. Ez konkrétan úgy jelenik meg, hogy például mást látok, mint ami ténylegesen ott van, de azt is tudom rögtön, hogy tévedtem." Azért ezzel az idézettel kezdem az elmúlt évek műveiből válogatott katalógust, mert lényegre mutatóan fogalmazza meg, ami Németh Géza festészetének 1968 óta alapvető jellemzője. Kulcsszavak a képek megközelítéséhez: tér, határterület, mozgás, metamorfózis. Realitás, illúzió, a látvány újraértelmezése.

Németh Géza alkotómódszerének egyik jellegzetessége, hogy sorozatokat fest és az általában négy-nyolc darabból álló sorozat együtt egy egész, vagyis az önállóan is ható, értelmezhető egy-egy komplett mű nemcsak a sorozat alkotóelemeként és egyszerre önálló entitásként közelíthető meg, hanem egymást erősítve, összekapcsolódva közvetítenek más minőségű és összetett tartalmat. Sokkal többről van szó, mint rész és egész viszonyáról.

(…)

A civilizáció által megbolygatott természet, az ember által létrehozott gépi maradványok, élő és élettelen diszharmonikus, de elválaszthatatlan egyvelege, organikus és mesterséges formák. Mitologikus utalások. Az sem véletlen, hogy ez a sorozat is nyolc önálló festményből  áll össze teljessé. A nyolcas a legtöbb kultúrában, vallásban a zártságot, fegyelmezettséget és kiszámíthatóságot, a szellemiséget és a végtelen lehetőséget jelenti, ugyanakkor erős érzelmek hordozója. Az univerzális rend megtestesítője. Németh Géza gondolkodó, elemző művész, akinél tudatos döntés a képen belüli alkotóelemek és ugyanakkor a sorozat egyes darabjainak egymáshoz való viszonya."

Leadben látható kép:

Németh Géza kiállított festménye.
Cime: Fészek, 120x120 cm, vászon.

Forrás: az Artézi Galéria Facebook oldala.