„Átmegy rajtad, mint egy úthenger” – UH Fest ajánló szombatra / PRAE.HU

A nagyteremben hanginstallációval és zongorahúrokon való dobjátékkal indul az est, lemezjátszókkal és bakelitekkel folytatódik, aztán a moduláris szintetizátoroké lesz a terep. Az est fénypontja pedig a masszív drone ambient morajlás a kultikus KTL duóval. Az este nem ér itt véget, a Trafó pincéjében található Kontra Klubban Ekoplekz, Puce Mary és a Wedding Acid Group a zajművészet elementáris erejével táncoltatnak. Ez az este „átmegy rajtad, mint egy úthenger, kimossa a testet, lelket” – ahogy az UH Fest főszervező Nun András fogalmaz egy interjúban.

A Trafó és az UH Fest idei második, koprodukcióban megvalósuló koncertje hű marad a fesztivál A new kind of joy tematikájához. Már az est kezdetén szokatlan konstrukcióban mutatkoznak meg hagyományos hangszerek: Eli Keszler megmutatja, hogyan lehet dobolni a zongorahúrokon, Philip Jeck bolhapiacokon talált lemezjátszókkal, bakelitekkel és elektronikával idézi elő a mindent átjáró finom és nyers hangokat. Ezt a cseppet sem klasszikus élményt Tigrics, azaz Bereznyei Róbert koncertje követi majd. Ő a saját maga által épített moduláris szintetizátorokból hívja elő a mindig kiszámíthatatlan és műfajfüggetlen zenét, amiről már jól ismerik hazai rajongói. A katarzis nem ér itt véget, hiszen a kísérleti underground és a kortárs avantgárd kulcsfigurája, Janek Schaefer is játszik majd. Ezúttal elemes rádiót fog használni „hangtanulmányához”, mely által eljut az intim mikrohangoktól a mindent beborító és ellenállhatatlan makrohangokig. A kortárs avantgárd zene két kultikus figurája, a Sunn O))) metálzenekar vezére, Stephen O’Malley és Peter Rehberg KTL nevű duója zárja az estét lassan hömpölygő, lírai zajzenével, mely az elektronika és gitárjáték monumentális örvénylésével kavarja fel a kedélyeket. A koncertek után a Trafó pincéjében található Kontra Klub ad otthont az est vadabb és ritmusorientáltabb zajelektronikájának, ahol Ekoplekz műfajhibrid zenei hangkollázsai után Puce Mary kísérletezik az emberi hang és a gépi zaj közötti egyensúllyal, az estet pedig a hazai Wedding Acid Group triójának táncmelódiái zárják.

UH Fest

Fellépők:

Eli Keszler

A dobos-zeneszerző-multiinstrumentalista Eli Keszler azok közé tartozik, akik úgy tudják megvalósítani elképzeléseiket, koncepciójukat, hogy általa hirtelen másként látunk, hallunk, értünk dolgokat. Épp ezért tűnik úgy, mintha 30 évesen a pályája csúcsára ért volna. Az ő példája is bizonyítja, hogy ha újat, eredetit akarunk hallani, nem kell feltétlenül a szintetikus hangokhoz fordulnunk: Keszler zongorahúrokkal dolgozik, zongora nélkül. Koncerttermekben, galériákban szólaltatja meg ezeket, vagy éppen a Manhattan Bridge-re feszíti ki, mint egy 2013-as installációja során. A húrok között ütős koncerteket ad, feszes, néhol vibrálóan ösztönösnek ható ütemei őrzik gyökereit, ugyanis fiatalon hardcore-zenekarokban kezdett játszani. 12 éves kora óta szerez zenét, lemezei többnyire saját kiadójánál, a R.E.L Recordsnál jönnek ki, de népszerűségének jót tett, hogy a Pan is kiadta két anyagát. A Trafó nagyterme tökéletes helyszín Keszler húrok és mikroprocesszoros motorok alkotta installációjának, illetve az ehhez kapcsolódó ütőskoncertjéhez, amelynek során szikár eszközökkel ugyan, de döbbenetes hanguniverzumot teremt.

Philip Jeck

Tényleg csak a táncoltatásra használható két lemezjátszó? Philip Jeck életműve ennek az ellenkezőjére bizonyíték. A nyolcvanas évek óta dolgozik ósdi, a bolhapiacokon talált lemezjátszókkal, lemezekkel és elektronikával. Vinyl Requiem című, ma már legendás fellépése során 180 lejátszót használt. Élő szereplésein mintha egy boncasztalnál ülne, ám Jeck művészete korántsem pusztán technikai mutatvány: koncertjei intimitást árasztanak, finom és nyers hangjai mindent átjárnak, amit pedig kibogoz, felépít belőlük, az megható és megrázó egyszerre. Hanganyagai a nagy tekintélyű brit Touch-nál jönnek ki, többek között Oren Ambarchi, Fennesz és Ryoji Ikeda társaságában.

Tigrics

Tigrics, azaz Bereznyei Róbert a kilencvenes évek közepe óta alakítja át a falból nyert áramot öntörvényű elektronikus zenei világgá. Saját maga építette gépeivel hoz létre technóhoz és az intelligens elektronikához, a zajokhoz, nyers ütemekhez és finom hangképekhez egyaránt köthető, de örökké műfajfüggetlen zenéjét. Fellépései kiszámíthatatlanok, ha kell, elementáris erejűek, de őszinteségükben mindig egyedülállóak. Bereznyei pár év viszonylagos háttérbe húzódás után újult erővel tért vissza, és egy újabb generációnak jelent viszonyítási pontot.

Janek Schafer

Janek Schaefert a legnagyobbak között tartják számon mind a kortárs avantgárd, mind a kísérleti underground egymással párhuzamos világaiban. Az UH Fest keretében egy egészen elavult, hétköznapi hangkeltő eszközt használ: elemes rádiót. Schaefer ezt felhasználva keresi és találja meg a hangokat, építi fel hangtanulmányát, jut el a mikrohangok intimitásától a makrohangok mindent beborító, ellenállhatatlan és őszinte szépségéig. Mindezt ellenpontozza Schaefer erőteljes és humoros, már-már cirkuszi színpadi jelenléte.

KTL

A KTL az underground két úttörője, Stephen O'Malley (Sunn O))), Khanate, Burning Witch, stb.) és Peter Rehberg (Pita) duója. Monumentális, nagyon hangos, de egyben lírai zaj gitárral és elektronikával, amely kavarog, morajlik, körbevesz, és ugyan nevezhetjük sötétnek, mégsem az a célja, hogy egyszerűen letaglózzon: inkább simogat. Tökéletes beavató koncert. Stephen O'Malley és Pita eredetileg egy színházi előadás, a Kindertotenlieder (Mahler, Gyermekgyászdalok) zenéjének elkészítésére állt össze (innen jön a név is), aztán újabb felkérések érkeztek, végül elkezdtek önálló zenét is készíteni. Eddigi utolsó lemezük, a 2012-es KTL V a drone metal és a zajzene mellett az európai avantgárd és az amerikai minimalizmus hatásait is mutatja, a párizsi INA-GRM-ben és a stockholmi EMS-ben is dolgoztak rajta, egyik számában a Prágai Filharmonikusokkal és Jóhann Jóhannssonnal működtek együtt.

Puce Mary

A koppenhágai Frederikke Hoffmeier, azaz Puce Mary a kies-kietlen poszt-industrial, a zsigeri power electronics és a finom hangkollázsokkal építkező ambient határterületein alkot. Az emberi hang és a gépi zaj közti egyensúlyt teremti meg, élő fellépéseinek érzékiségét, eleganciáját és lehengerlő erejét nehezen felejti el, aki látja, illetve hallja. A több hanganyagát kiadó Posh Isolation kiadó növekvő népszerűségével együtt Puce Mary tehetségére és egyéniségére is egyre többen felfigyeltek az elmúlt évben (bár Frederikke több éve aktív). Szólóanyagai és együttműködései az underground zaj tekintélyes műhelyeiben jelennek meg (iDEAL Recordings, Ascetic House, Chondritic Sound, Freak Animal, stb).

Ekoplekz

A bristoli Nick Edwards, azaz Ekoplekz műfaji függetlensége, kívülálló, illetve kísérleti hozzállása mélyen a hetvenes évek végének industriáljában gyökerezik, erre rétegződik rá a dub, a techno, a noise és a minimalista elektronika. Zenéje lüktető ipari életkép, magával ragad, beszippant és elsodor. Ekoplekz analóg elektronikájának elszigetelt és hibrid jellege abból is adódik, hogy a kilencvenes években a családalapítással volt elsősorban elfoglalva, és viszonylag későn, már a negyvenes éveiben döntött úgy, hogy újra alkotni fog, és a nyilvánosság elé lép zenei formát adva mindannak, ami az évtizedek során felgyülemlett benne. 2014-ben a Planet Mu adta ki legfrissebb lemezét.

Wedding Acid Group

A WAG újpesti acidtriójának magja Keresztes Lóri árnyékban megbúvó zsenialitása és az emberbe beleégő táncmelódiái, ezt teszi kerek egésszé a szintifetisiszta Balla Zoli és a Saint Leidal the 2nd néven is aktív Leidal András. A Wedding Acid Group analóg gépekkel, élőben játszott végtelenített acidszettjei hipnotikusak, öntörvényűek és játékosak, sugárzik belőlük a pozitív energia. Newpestian Adventures című kazettájukat a Farbwechsel adta ki tavasszal.

Az UH Fest

Az Ultrahang négy év szünet után rendezi meg újra fesztiválját, melynek nyitó eseményéül választotta a különleges művész, Charlemagne Palestine koncertjét. Ebben a négy évben sem tétlenkedett azonban az UH: 2012-ben elindította az UH Demót, amellyel egy új generációnak adott lehetőséget, hogy közönség elé léphessen, előbb itthon, majd az UH Fest On Tour keretein belül Berlinben, Bécsben, Pozsonyban és Ljubljanában. 2012 óta újból rendszeresen léptet fel izgalmas nemzetközi produkciókat az UH Esteken, továbbra is a műfajfüggetlenség jegyében. A fesztivál célja, hogy tartalommal töltse meg a „kísérleti zene” kiüresedett címkéjét, és örömet szerezzen. Ezért az új mottó, "a new kind of joy", ami arra a sokak számára még ismeretlen örömre utal, amit a zaj, a dallam, a lüktetés varázslatos egyvelege képes a zenészek és a nézők, hallgatók között teremteni. Az UH Fest 2014. szeptember 28. és október 5. között Budapest több pontján osztja az örömöt, s több koncertjét a Trafóval együttműködésben valósítja meg.

UH Fest