Az évfordulós kezdeményezések részeként Rimini már megindította az ünnepségsorozatot az Édes életről szóló nemzetközi tanácskozással. Több kritikus, egy szociológus, egy pszichoanalitikus, egy zeneszerző, egy etimológus, sőt még egy pap  előadása is tarkította a kétnapos konferenciát, amelyen alaposan megvitatták a filmművészet történetében meghatározó szerepű, 178 perces fekete-fehér film minden mozzanatát.

Fellini, aki Rómában halt meg 1993-ban, szinte istennek, filmje pedig ikonnak számít a filmrajongók körében. Ezért nem volt meglepetés, hogy egyesek számára a konferencia vallási összejövetelnek tetszett, esélynek arra, hogy hittársaikkal egy ereklyének hódoljanak. "A mi szerepünk megőrizni és tovább adni Federico Fellini történelmi emlékét" - hangsúlyozta ünnepélyesen Vittorio Boarini, a néhai rendező nevét viselő alapítvány igazgatója. 

Az alapítvány tanácskozásokat tart, könyveket publikál és bemutatókat rendez. Házam könyvei címmel például kiállították azokat a köteteket, amelyeket Fellini otthonában tartott, és amelyek hatottak rá, a vidám könyvektől a halál misztériumával foglalkozókig, köztük Freud és Socratés írásait. Fellinian Studies címmel negyedéves folyóiratuk is van, amely például olyan témákkal is foglalkozik, mint a vonatok és a tenger jelentősége Fellini expresszionizmusában.     

- Fellini olyan művész volt, akinek a befolyása, kulturális és intellektuális ereje messze túlment a mozin. Kreativitása, rajzai, írásai, választott zenéi általában hatottak a művészetre és a társadalomra - állapította meg Boarini. 

Mint a Reuters hírügynökség jelentette, az Amerikai Filmakadémia, amely odaítéli az Oscar-díjakat, az ötszörös Oscar-díjas Fellini Álmaim könyvéről kiállítást rendez január 24. és április 19. között, Beverly Hills-i központjában. A nagyközönség megismerheti azt az éjszakai jegyzetekből és feljegyzésekből összegyűjtött, szexuális utalásokban  gazdag két kötetet, amelyek anyagát Fellini éjszakánként felriadva vetette sebtében papírra. Tele van nagymellű és gömbölyded típusú nők rajzaival, akik benépesítették a fantáziáit és a filmjeit. Egy bejegyzés egy 1963-as álomról szól, amelyben Fellini orális szexet művel Anita Ekberggel, miközben vonaton utaznak Olaszországban. 

- Ötven évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna ezek közül akárcsak néhányat is publikálni - állapította meg Gianluigi Rossi olasz jogász, akinek nagy szerepe van az akadémiai bemutatóban. - Azonban nem gondolom, hogy napjainkban valakinek akár csak a szeme is megrebbenne - tette hozzá.

Az édes élet, amelyben  Marcello Mastroianni, Anita Ekberg és Anouk Aimée játszották a főszerepeket, botrányosnak számított a bemutatásakor, jól példázza a múló időt a tekintetben is, hogy napjainkban több meztelenséget lehet látni egy tévés dezodor-hirdetésben is, mint amennyi annak idején felkorbácsolta az erkölcsvédők indulatait. A film hét, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódjában Mastroianni, aki Marcello riporter szerepét játssza, leírja a római Via Veneto egy kávéháza maradék nemességének, újgazdagjainak, leendő sztárocskáinak és léhűtőinek kalandjait, és azt a belső harcot érzékelteti, amint ő maga küzd azért, hogy saját életének az értelmét megtalálja. Egy unatkozó gazdag nő (Anouk Aimée) Cadillac-jében elviszi Marcellót egy prostituált nyomorúságos házába, mert ott szeretkezni izgalmasabb lenne, mint fényűző birtokán. A film emblematikus jelenetében Sylvia, a ragyogó szőke díva, akit Ekberg játszik, éjfélkor érzéki átgázolásra csábítja Marcellót a római Trevi kút hideg vizében. 
    
A filmben Marcello az eseménykrónikát elválaszthatatlan közeli munkatársával, egy fotóriporterrel végzi el, akinek a neve - Paparazzo - napjainkra a világ számos szótárában az agresszív utcai lesifotóst jelöli. 

- A "dolce vita" kifejezés és a "paparazzo" szó a mindennapi amerikai nyelv részévé vált - tudatta Ellen Harrington, a kaliforniai Filmakadémiától. - A film valójában előre megmondta, hogy hol állunk a hírességek kultúrájával Amerikában, amely annyira telített és annyira túlcsorgó. A paparazzók mindenhol jelen vannak! Már kisgyermekeim is tudják e szót, mert az életünk Los Angelesben beleütközik ezeknek a lényeknek a létezésébe - tette hozzá. 

Paparazzo szerepét Fellini valóságos személyről mintázta, Tazio Secchiaroli legendás fotósról, aki 1998-ban halt meg. Több magyarázat van arra, hogy Fellini miért választotta a Paparazzo nevet. Az egyik szerint azért, mert a végződése - azzo - rímel a "cazzo" szóval, ami a vulgáris olasz szlengben péniszt jelent. 

Amikor a filmet bemutatták, a Vatikán azt nyilatkozta, hogy új címet kell adni neki (Az ízléstelen élet), egy elvakult matróna pedig még meg is ragadta Fellinit Rómában, azt javasolva a rendezőnek, hogy "kössön egy követ a nyakára és fulladjon a legmélyebb tengerbe". 

Hírhedtsége csak növelte a film népszerűségét. Az édes élet utat mutatott számos rendezőnek és még mindig nyomot hagy az új nemzedékekben. 

- A növendékeim is átérzik a film morális üzenetét - hangsúlyozta Luisa Rizzo tanárnő, aki elvitte középiskolás osztályát a rimini konferenciára. - A film szereplőinek hamis értékeit, fellengzősségét és sóvárgásait azzal a társadalommal azonosítják, amelyben ma élnek.