Az idei fesztivál mottója ”A new kind of joy” lett, ami arra a – sokak számára talán ismeretlen – örömre utal, amelyet a zaj, a dallam, a lüktetés varázslatos egyvelege, illetve a jól ismerttel való találkozás helyett a felfedezés öröme jelent. A fesztivál első koncertje is már egészen rendhagyó élmény. Charlemagne Palestine-t egy nem mindennapi helyszínen, a Vakok Intézetében hallgathatjuk szeptember 28-án. Az idén hetven éves művész általában templomokban és zsinagógákban lép fel, s előadásainak sajátossága, hogy kedvenc plüssfiguráit is magával viszi koncertjeire. A ’60-as évek második felétől Philip Glass, Phill Niblock és Steve Reich kortársaként építette fel sajátos zenei világát. Charlemagne amerikai minimalista zeneszerző, performer, képzőművész, ex-kántor egy személyben. Bár saját bevallása szerint egyik sem, hiszen nincs hivatása, csupán sodródik az árral. Az viszont biztos, hogy ritualisztikus előadásai transzközeli élményt nyújtanak, amikhez hasonlót keresve sem nagyon találnánk Európában. Akik nem bírnak betelni a Charlemagne jelenséggel, feltehetik neki kérdéseiket szeptember 29-én 17 órától a CEU-n.

A második koprodukcióban megvalósuló koncert már a Trafóban lesz, mégpedig október 4-én. Ez a koncertcsokor kuriózumok éjszakája lesz: KTL, ELI Keszler, Janek Schaefer, Tigrics és Philip Jeck váltják majd egymást a színpadon. Az underground úttörőiből alakult (Stephen O’Malley és Pita) KTL lírai zajzenéjével vezeti fel az estét, elektronika és gitárjáték örvényével kavarva fel a kedélyeket. Utánuk szokatlan konstrukcióban mutatkoznak meg a megszokott hangszerek: Eli Keszler megmutatja, hogyan lehet zongorával dolgozni zongorabillentyűk nélkül, Philip Jeck bolhapiacokon talált lemezjátszókkal, bakelitekkel és elektronikával idézi elő a mindent átjáró finom és nyers hangokat. Az egyben megrázó és megható élményt Tigrics, azaz Bereznyei Róbert koncertje követi majd. Ő a saját maga által épített moduláris szintetizátoraiból hívja elő a mindig kiszámíthatatlan és műfajfüggetlen zenét, amiről jól ismeri már a hazai közönség. Öntörvényű elektronikus zenei világa a techno és az intelligens elektronika, a zajok és a nyers ütemek találkozása, ami elementáris koncertélményt szül. A tobzódás nem ér itt véget, hiszen a kísérleti underground és a kortárs avantgárd kulcsfigurája, Janek Schaefer is játszik majd. Ezúttal elemes rádiót fog használni „hangtanulmányához”. Eljutunk az intim mikrohangoktól a mindent beborító és ellenállhatatlan makrohangokig. A közönség nemcsak élvezheti a koncertet, de hozzá is járulhat: bárki hozhat elemes rádiót, amit az előadó beépít a koncertbe.

A dubtechno és az afrobeat szerelmeseinek kedveskedik a harmadik közös szervezésű koncert, ami már nem az UH Fest, hanem a CAFe Budapest 2014 része. A Moritz von Oswald Trio – Moritz von Oswald, Tony Allen és Max Loderbauer – október 18-án lép fel a Trafóban. Moritz von Oswald az elmúlt időszak elektronikus zenéjének megkerülhetetlen alakja, a dubtechno egyik megalapítója. A kezdetekkor Vladislav Delay is a trióban játszott, amikor is élő dobbal és organikus ritmusokkal keresztezték a techno minimalizmusát, ezáltal létrehozva a pszichedelikus és az elektronikus tánczene egyfajta saját fúzióját. Vladislav Delay helyét az afrobeat legenda, Tony Allen váltotta fel, aki új muníciót hozott a formációba. A Moritz von Oswald Trio sosem volt még ennyire erős élőben: Tony Allen poliritmikus hipnózisa, Max Loderbauer plasztikus analóg elektronikus hangképei és Moritz von Oswald zenei rendezése maga az organikus és zsigeri őstechno. Nem véletlen, hogy a programot a CAFe Budapest 2014 beválogatta programjai közé.

Az UH Fest 2014. szeptember 28. és október 5. között Budapest több pontján, a Vakok Intézetében, a Trafóban, a Toldiban, a Lärmban, a Capellában, a Beat On The Bratben, a Kontrában, a CEU-n, az A38 hajón és a Mika Tivadarban osztja az örömöt.

Forrás: Trafó sajtó