Az 1992-ben elhunyt Messiaen születésnapján az UMZE Kamarazenekar és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mintegy hetven növendéke adja elő a monumentális alkotást, a zongoraszólamot a világhírű Jean-Efflam Bavouzet játssza, a különleges billentyűs hangszernél, az ondes martenot-nál Bruno Perrault ül.

A Turangalila szimfónia eddig csak egyszer, egy vendégzenekar előadásában volt hallható Budapesten - mondta Tihanyi László zeneszerző az MTI-nek, hozzátéve, hogy a turangalila egy többértelmű szanszkrit kifejezés: a turang egyszerre jelenti a kozmikus lüktetést, a felépülés, leépülés és újraépülés dinamizmusát, a játékosságot, és a szerelmet, a lila pedig az idő folyamatát, ahogy a homokórán a szemek leperegnek.

A zeneszerző kiemelte: Messiaen úgy lett a francia zene nagy öregje, hogy mindent teljesen újraértelmezett a zenében. Olyan környezetben nőtt föl, amelyben többféle stílus együtt volt még jelen. Az 1910-es években Bartók és Schönberg már új kompozíciós technikával alkotott, de Puccini még nem írta meg utolsó operáit, amelyekben műve kiteljesedett. Ravel és az orosz ötök a késő romantikát képviselték, Richard Strauss pedig, hátat fordítva minden modernitásnak, kialakította saját, posztromantikus világát.

Ennyi hatás érte, de Messiaen egyik mellett sem kötelezte el magát, hanem egyéni stílust alakított ki. Bartókhoz az kapcsolja, - vélte Tihanyi László - hogy olyan önálló zenei nyelvet dolgozott ki, amely nem folytatható, aki ezzel próbálkozik, csak epigon lehet.

Az esten elhangzik Olivier Messiaen egy másik alkotása, a Visions de l'Amen is, amelyet Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraművészek szólaltatnak meg. Mint azt Klukon Edit felidézte, először 2002-ben a Korunk Zenéje sorozatban mutatták be a darabot, amelyet azóta sem sokszor játszottak, háromszor Franciaországban és most negyedszer Magyarországon.

Az amen szó a zeneszerző bejegyzése szerint négyféle értelmet is kap a hét tételes alkotásban. Először a teremtés igéje, az engedelmesség és a vágy szava, végül pedig ezt jelenti: bevégeztetett. Egy főtéma vonul végig a kompozíción, amely a planéták mozgásától Jézus agóniájáig vezet.

A mű érdekessége, hogy amikor Olivier Messiaen 1948-ban Budapesten tartott kurzust, későbbi feleségével, Yvonne Loriod-val háromszor is előadták a Visions de l,Amen sorozatot. Mint arra Tihanyi László is emlékeztetett, Messiaen ezt követően tiltólistára került Magyarországon. Műveinek előadása ma sem része a napi gyakorlatnak.

Olivier Messiaen zeneszerző, -pedagógus, orgona- és zongoraművész a párizsi konzervatóriumban tanult. Fiatalon tanulmányozta a görög és a hindu ritmikát, az egzotikus népzenéket és a madárhangokat, amelyek később zenei stílusának jelentős forrásai lettek. 1931-ben a párizsi Szentháromság templom orgonistája lett. 1936-tól tanított a Schola Cantorumban, majd 1942-től a párizsi konzervatóriumban. Nemzedékének egyik legeredetibb zeneszerzői egyénisége volt, emellett kiváló orgonista és zongoravirtuóz is. Zenei nyelve főként ritmikában és hangszínekben sajátos és gazdag, egészében szinte rögtönzésszerűen hat. Újításait 1944-ben megjelent kétkötetes művében foglalta össze.