Távirati stílusban a 2009-es Budapesti Tavaszi Fesztivál első sajtótájékoztatójáról: A csodálatos mandarint és A kékszakállú herceg várát Mundruczó Kornél rendezi a Müpában (szcenírozott koncert); Haydn Philemon és Baucis című, az esztárházai marionettszínházba szánt operáját Kovalik Balázs a Vasúttörténeti Parkban állítja felnőttek és gyermekek számára színpadra (vagy inkább tolópadra?); Az Operaházban az osztrák mester Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke c. operáját Zsótér Sándor rendezi. További kiemelt színházi produkciók: Miklósa Erikával és Dolhai Attila az Operettszínházban; valamint az évek óta várt Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében a Nemzeti Színházban Botho Strausst rendez Alföldi Róbert, Ascher Tamás a Blackriderből állít színpadra félig szcenírozott előadást, Csákányi Eszter Parti Nagy Lajos novella-monodrámát ad elő; aztán jön a Rimini Protokoll, valamint neves orosz és lengyel vendégelőadások (Lear király, Pál utcai fiúk) is láthatók lesznek. És még csak a színházi műfajokról esett szó!

A 2009-es Haydn-év programsorozatához jócskán hozzátesz a BTF, amikor több koncert mellett egy operát és egy marionettoperát is bemutat, méghozzá nem is akárhogyan. A kortárs magyar (alternatív) opera és színház két húzóneve, Kovalik Balázs és Zsótér Sándor rendezései garantálják, hogy az operát túlhaladott műfajnak tartók és a bécsi klasszikus zenén fanyalgók is csalódhassanak. A Philemon és Baucis kapcsán Kovalik videóüzenetében elmondta, a töredékben maradt Haynd-művet kiegészítő görög zeneszerzőnő, Konstantia Gourzi (aki néhány évvel ezelőtt a berlini bemutatót dirigálta, és a Tatay úton is ő irányít majd) kifejezett szándéka volt, hogy alternatív helyszínen adják elő a darabot. A vasúttal való kapcsolódást a műben igen erős utazás-motívum sugallta – kíváncsian várjuk, gőzmozdonyok is szerepet kapnak-e  Csavlek Etelka és Gulyás Dénes mellett, mindenesetre vonatjeggyel kombinált belépők kaphatók. Az Orfeusz és Euridiké címszerepeiben pedig nem kisebb operacsillagokat láthatunk, mint Rost Andreát és a fekete tenort, Kenneth Tarvert. Zsótér Sándor a barokk opera teátralitását (lásd Fodor Géza tanulmányát barokk operák modern rendezéseiről) és a két hős tragikus karakterének negatív vonásait emelte ki mint rendezésének mozgatórugóit, ám konkrétumként csak azt árulta el, hogy a színpadkép „tapinthatóan fenyegető szerencsétlenség-helyszín” lesz. Ha a két sztárénekes vendégszereplésére nem sikerülne bejutnunk (már csak 60 jegy kapható), akkor annak örülhetünk, hogy néhány előadás erejéig műsoron tartja még a produkciót az Operaház, a címszerepekben az alig kisebb szenzációt ígérő Brickner Szabolccsal és Wierdl Eszterrel.

Mundruczó Kornél a Müpában rendezi félig szcenírozott formában Bartók Béla három színpadi műve közül a Kékszakállút és a Mandarint. A filmjeivel sikeres rendező elmondta: nem színházi, hanem alig megrendezett előadásra készül, és a zenészektől független, mintegy „rájuk telepedő” akciót képzel el – vélhetőleg valahogy úgy, mint korábbi operarendezésében, A tisztességtudó utcalányban. A Bartók-örökösök klasszikus rendezésekhez való szigorú hűségét, Mundruczó meglehetősen „expresszív” rendezéseit (ideértve a Johanna c. operafilmjét is, amire érdekes módon nem esett célzás a sajtótájékoztatón) és a Mészáros Márta – Bozsik Yvette Mandarin-táncfilm kálváriáját ismerve meglehetősen merésznek tűnik számomra, hogy épp őt kérték fel a Bartók-darabok színrevitelére. Kíváncsian várom, mire jut Mundruczó a magas labdával: hátat fordít saját vizuális nyelvének, vagy újabb botrányra számíthatunk? A Budapesti Tavaszi Fesztivál mindenesetre üdvözlendő módon visszatér ahhoz a hagyományához, hogy Bartók színpadi művei évről évre új előadásban kerülnek színpadra: jövőre fiatal zenekar, énekesek és rendező produkcióját láthatjuk majd.

A várhatóan erősen „alternatív” rendezések mellett lesz úgynevezett „népszerű” zenés színházi produkció is, méghozzá Kálmán Imre A Bajadérja az Operettszínházban. Kerényi Miklós Gábor a szentpétervári koprodukcióban készülő előadásról elmondta, a fogyaszthatóság és a könnyebb rendezhetőség kedvéért az örökösök áldásával némileg átdolgozták a kelet-európai muzsikát keleties színekkel vegyítő darabot, amely azt jeleníti meg, amint az operett szünetében a primadonna a nézők közé veti magát, s elénekli, milyen nehéz a sorsa… A Miklósa – Dolhai főszereplőpáros miatt viszont tényleg érdemes elcsábulni egy operettelőadásra – akár a Tavaszi Fesztivál után is, hiszen ez a produkció is műsoron marad.

A Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében lesz látható jövő tavasszal Borroughs-Waits-Wilson Blackrider  című Bűvös vadász remake-jének félig szcenírozott változata Ascher Tamás rendezésében; a Rimini Protokoll Marx: A tőkéjének düsseldorfi performanszát hozza el. Az előadás aktualitása kapcsán Zimányi Zsófia fesztiváligazgató biztosított afelől, hogy amikor az előadást meghívták, még nem a gazdasági válságra, csak a rendszerváltás 20. évfordulójára gondoltak. Alföldi Róbert Botho Strauss A park című drámájának magyarországi bemutatóját rendezi. Mint a színházigazgató elmondta, bár 20 éve mutatták be a darabot Berlinben, itthon mégis kortárs darabnak számít. Az idén meghívott két szentpétervári együttes egy Lear királyt, és egy Szorokin-feldolgozást (Nem Hamlet) mutat be, a lengyel Teatr Narodowy pedig A Pál utcai fiúkat játssza majd, csupa felnőtt szereplővel. A szervezők ígéretei szerint éveken belül valóban nagyszabású nemzetközi színházi seregszemlévé növi ki magát a Duna-parti házban helyet kapó fesztivál-a-fesztiválban.

Ennyi jó után az egyetlen rossz hír: a BTF-hez kapcsolódó Fringe a pénzügyi válság által érzékenyen érintett szponzorok habozása miatt 2009-ben elmarad.

S végül újra távirati stílusban: ami a fesztivál többi produkcióját illeti, a szimfonikus zenekari koncertek közül feltétlenül ki kell emelni az egészen különleges élménynek ígérkező Kremerata Baltica hangversenyét, melyen Prokofjev, Sosztakovics, Arvo Pärt, Britten és Bartók művei hangzanak el; a Nemzeti Filharmonikusok hagyományos Bartók-hangversenyét, amelyen Kelemen Barnabás és Brickner Szabolcs működik közre – a fiatal tenor a Cantata Profana kényes szólamát fogja énekelni; továbbá a Prágai Rádiózenekar cseh estjét; az UMZE „Hommage a Luciano Berio” címet viselő, a XX. század avantgárd zenéjéből tallózó koncertjét; és nem utolsósorban a debreceni zenei együttesek Haydn-Schönberg hangversenyét; de a Bécsi Staatsoper koncertszerű Don Giovannijáról sem szabad megfeledkeznünk. Mivel nyilvánvalóan lehetetlen minden, a PRAE.HU zenei és színházi rovata szerint ínyencségnek ígérkező előadásra akár csak egy mondatban kitérni, bővebb információért látogassanak el a Budapesti Tavaszi Fesztivál honlapjára. Tényleg érdemes!