A Kossuth-díjas író elmondta, hogy a történet az időszámításunk szerinti I. században játszódik, egy Rómában született, rosszul látó zsidó fiúról szól, aki tagja lesz egy delegációnak, amely egyházi adót visz Jeruzsálembe. A regény a kissé naiv és sokat olvasó Uri életét, kalandjait követi nyomon.

Spiró György elmondta, hogy nem vallásos, és regénye sem az. Annak a világnak a mindennapjait igyekezett bemutatni, amelyben a kereszténység elterjedt. Főhőse nagy események tanúja volt, de igazából nem tudta felmérni azok jelentőségét, mint ahogy a mai ember sem képes erre. "Fogalmam sincs, melyik történés a fontos a mai világban, nem tudom". Elárulta, hogy főhősének több biológiai adottságát magáról "kölcsönözte", így könnyebben el tudta képzelni, hogyan reagált különböző helyzetekben.

A regényrészlet felolvasása után a közönség kérdéseire válaszolva elmondta, hogy közel 800 oldalas regénye nem jelent meg angolul. Sanders Iván - irodalomtörténész, fordító, a New York-i Columbia Egyetem professzora - lefordított három rövidebb részt, és megkeresett amerikai kiadóházakat, "de nem járt sikerrel, a könyv senkit nem érdekelt".

Ennek talán az az oka - fejtegette -, hogy ez egy hosszú regény. Rámutatott, vannak olyan magyar írók, akiknek hosszú regényeit kiadják angol nyelven, de csak a német megjelenés után, mert a magyar irodalomnak a német piac a legfontosabb. "Nekem soha egyetlen munkám sem jelent meg németül és angolul sem, teljesen ismeretlen vagyok" - mondta. "Ráadásul túl öreg vagyok ahhoz, hogy író legyek az Egyesült Államokban; a kiadók a 30 és 40 év közötti írókat kedvelik, hiszen azokba érdemes befektetni, egy 60 éves író nem szerencsés fickó, rá nem kifizetődő pénzt áldozni".

Spiró György - aki most hetedik alkalommal utazott Amerikába, ahol először 1984-ben, a Columbia Egyetem Soros-ösztöndíjasaként járt - pályakezdésével kapcsolatban úgy fogalmazott: miután eldöntötte, hogy nem lesz zenész, sem fizikus, úgy határozott, drámaíró lesz. "Azért drámaíró, mert a magyar költészet túl jó, a magyar próza is túl jó, így a drámaírás maradt" - fogalmazott. Megjegyezte, hogy a drámaírás azért jó, mert akkor is fizetnek, amikor a darab megjelenik könyvben, meg akkor is, amikor színpadra állítják.

Elmondta, hogy 1962-ben írta első darabját. "Fogalmam sem volt, tehetséges vagyok-e (...) kiderült, hogy nem vagyok elég tehetséges a drámaíráshoz, mert sajnos iróniával születtem". Mint mondta, az általa nagyra tartott, született drámaírók, köztük Euripidész, Shakespeare vagy Csehov - nem rendelkeztek iróniával. "Kiderült, hogy született prózaíró vagyok" - mondta, hozzátéve, hogy "ez viszont sajnos sok időbe és energiába kerül".

A Fogságból szerdán a New York-i Magyar Kulturális Intézetben tartanak felolvasást, a szerzővel Sanders Iván beszélget.