A bécsi arisztokrata családból származó Webern nem volt jó tanuló, csak a zongorázásban tűnt ki. Apja ellenkezését leküzdve sikerült kiharcolnia, hogy beiratkozhasson a bécsi egyetem zenetudományi szakára, ahol Arnold Schönberg oktatta zeneszerzésre. 

1922 és 1934 közt a bécsi munkás szimfonikus hangversenyek karmestere, 1923-tól a bécsi Munkás Énekegyesület karnagya volt, a munkáskórus-mozgalom nyújtott számára megélhetést, ő vezényelte 1927-ben Kodály Psalmus Hungaricusának bécsi bemutatóját. 1925 és 1931 között a zsidó vakok intézetében tanított, 1930-ban az osztrák rádió karmestere és modern zenei szaktanácsadója lett. A nácik hatalomátvétele után "az elfajzott művészet" képviselőjeként feketelistára került, az Anschluss után elbocsátották. A hegymászásért rajongó zeneszerző az Alpokbeli Mittersillbe vonult vissza, itt érte egy amerikai katona eltévedt golyója 1945 őszén, fél évvel a második világháború vége után.

 Korai kompozíciói Wagner és Richard Strauss hatását tükrözik, a későromantikától csak 1908-ban írt, általa első opus számmal ellátott Passacagliájában tudott elszakadni. Első alkotói korszakában főként dalciklusokat írt, munkássága második felét zenekari, kamarazenei és kórusalkotások jellemzik. Opus számmal 31 műve jelent meg, ezek a roppant műgond miatt igen rövidek, a leghosszabb sem lépi túl a tíz percet, a legrövidebb pedig alig 30 másodpercig tart.



Kezdetben az atonalitás, majd a Schönberg által kidolgozott dodekafónia követője volt, utóbbi olyan hangsorozatokon alapul, amelyben mind a 12 hangmagasságnak meg kell szólalnia, mielőtt hangismétlés történne. Webern a tizenkét hangú szerkesztést tökéletesen racionális, úgynevezett szeriális struktúrává fejlesztette, a technikát kiterjesztve a ritmusra, hangerőre, hangszínre, a zene valamennyi összetevőjére. 

A harmóniák rendjének kötöttsége, a dallam folytonossága felbomlott, zenéje látszólag egymást összefüggéstelenül követő és olykor oktávokat ugró hangokból, jelzésszerű zenei gondolatokból áll, a minden részében szervezett zenében az egymást követő hallásérzetek, adják az élményt. Webern egy másodperc alatt akarta kifejezni mindazt az érzelmi tartalmat, amit elődei egy teljes tételen át közvetítettek.

Az 1962-ben megalakult Nemzetközi Webern Társaság sokat tesz azért, hogy az osztrák zeneszerző munkássága, amely egy új, kortárs zeneszerző nemzedék számára szolgál példaképül, a közönség számára is széles körben ismertté váljon.