Szőnyi Erzsébet: a tanítás és a zeneszerzés egyformán fontos számomra / PRAE.HU

"Nem lehet azt mondani, hogy bármelyik is fontosabb lett volna számomra, ugyanakkor az állásomból adódóan mindig a pedagógia került előtérbe, és ha maradt még időm, akkor foglalkoztam a zeneszerzéssel" - mondta Szőnyi Erzsébet, aki 1945-től évtizedeken át oktatta a jövő muzsikusait a Zeneakadémia különböző tanszékein.

Szőnyi Erzsébet - zeneszerzői életműve mellett - elsősorban a Kodály-módszer meghatározó képviselőjeként ismert. "Napjainkban a média nagyban eluralja az ifjúság életét, így kérdés, milyen szerepe maradhat a komolyzenének, és mi lesz a zenei neveléssel. Az elmúlt évtizedekben voltak hullámhegyek és hullámvölgyek ezen a területen. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, úgy érzem, az tükröződik benne, hogy a technika olyan óriási léptekben halad előre, hogy a művészet nem tud lépést tartani vele, nem tudja már az embereket elfoglalni úgy, mint egykor tette".

Szőnyi Erzsébet az iskolai énekórák számának csökkentése ellenére bizakodó a jövőt illetően. "Úgy hallottam, újra növelni fogják a számukat. Néhány napja olvastam az Magyar Tudományos Akadémia új elnökének, Lovász Lászlónak egy nyilatkozatát, amelyben nagyon fontosnak nevezte, hogy a Kodály-koncepció szerephez jusson a nevelésben. Ha az MTA elnökének, aki ráadásul nem is humán területen dolgozik, ez a véleménye, akkor bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb át fog szivárogni a társadalom széles rétegeibe is" - fejtette ki.

Kitért arra is, hogy a kodályi pedagógia nemzetközi szinten igen népszerű: átvétele az 1960-as évek elején Japánban kezdődött, manapság pedig Kínában kezd általánossá válni. "A Kodály-koncepció terjedése ugyanakkor nem távol-keleti specialitás. Sok követőt szerzett Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európa számos országában is. A Nemzetközi Kodály Társaságnak 18-20 szervezete működik különféle országokban" - emlékeztetett Szőnyi Erzsébet, megjegyezve: egyik könyvét például már 20 évvel ezelőtt lefordították thai nyelvre.

Zeneszerzőként egyéni stílust alakított ki, melynek két fő forrását a magyar népzenében, valamint a párizsi tanulmányai alatt őt ért hatásokban, elsősorban Nadia Boulanger francia zeneszerző, karmester és zenepedagógus, továbbá Olivier Messiaen zeneszerző, orgonista zenei felfogásában látja. "Annak ellenére, hogy városi vagyok, a szívemhez nagyon közel áll a falusi zene, elmondhatom, hogy magyar népdalokon nőttem föl. A másik fő hatás franciaországi ösztöndíjam alatt ért. Boulanger és Messiaen növendéke lehettem: mindketten olyan alakjai voltak a nemzetközi zenei életnek, akik döntő hatással voltak a környezetükben tanulókra. Maga a francia miliő is hatott rám, amelyhez nyelvileg igen közel álltam. Tulajdonképpen azért is akartam éppen Franciaországban tanulni, hogy megízlelhessem ezt a légkört, ezt a közeget" - idézte fel.

Szőnyi Erzsébet számos verset is megzenésített; a legfontosabbnak ezzel kapcsolatban azt tartja, hogy a komponista olyan verset válasszon, amely harmóniában van saját egyéniségével, emellett pedig az is döntő, hogy a költemény engedje magát zenébe foglalni. "Illyés Gyula költészetét például nagyon szeretem, de szinte egyetlen verse sincs, amely zenébe kívánkozna. Babitsnak megzenésítettem két versét, de harmadikat, negyediket nem tudtam találni. Adyban mondanivalója, dinamizmusa és drámaisága az, ami megfog. És persze ott van Weöres, akinek a versei szinte önmagukban is zenék, megzenésítés nélkül" - fogalmazott a zeneszerző.

Szőnyi Erzsébet zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, Kodály Zoltán tanítványa, a Kodály-módszer folytatója és terjesztője április 25-én volt kilencven éves. Születésnapjáról több eseményen is megemlékeztek, megemlékeznek az év folyamán; kiemelkedik ezek közül a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián műveiből rendezett ünnepi hangverseny április 24-én, valamint a Pesti Vigadó dísztermében vasárnap adandó szerzői est.

Szőnyi Erzsébet Budapesten született művészetkedvelő polgári családban. Korán megmutatkozó zenei érdeklődését követve a Zeneakadémiára jelentkezett, ahol Viski János zeneszerzésre oktatta, a zongoraszakon Szegedi Ernő és Weiner Leó volt tanára, Kodály Zoltánnál népzenei ismereteit mélyítette el, az ének tanszak munkájában pedig korrepetitorként vett részt. Ferencsik János óráin a vezényléssel is megpróbálkozott, tanára volt még Bárdos Lajos és Szabolcsi Bence is. A negyvenes évek végén ösztöndíjjal Párizsban tanulhatott.

Szőnyi Erzsébet 1945-től évtizedeken át oktatott a Zeneakadémia tanszékein, 1960-tól nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig vezette a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot. Pályája egyik legfontosabb célkitűzésének azt tartotta, hogy a Kodály-módszert világszerte megismertesse; Kodállyal többször együtt tanított, többek között a tengerentúlon is.

Zeneszerzőként négy operát (Dalma, Firenzei tragédia, Adáshiba, Elfrida) és két oratóriumot (Babilon, A hazug katona) írt, emellett komponált kórusokat, gyermekdarabokat, szólóhangszerre írott műveket, dalokat, kórusműveket, színpadi darabokat, kantátákat, zenekari és kamaraműveket, versenyműveket zongorára, orgonára. A kilencvenes években érdeklődése az egyházi zene felé fordult, több misét is komponált.

Művészete elismeréseként Liszt-, Erkel-, Bartók-Pásztory- és Prima-díjjal is kitüntették, 2006-ban pedig Kossuth-díjat vehetett át fáradhatatlan zenepedagógusi munkásságáért, valamint a magyar zenei kultúra gazdagítása és elismertetése érdekében folytatott tevékenységéért.

zene

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról