Egyelőre semmit nem árult el arról, hogy kikkel vág neki jövő évi kanadai koncertjeinek. Magyar rajongói mindenképpen örülhetnek, hogy idén júliusban a Petőfi Csarnokban is hallhatták a billentyűs hangszereken, szájharmonikán és gitáron játszó, életerős Mayallt, és vele együtt valószínűleg utoljára nagyszerű amerikai zenésztársait, Buddy Whittington szólógitárost, Hank Van Sickle basszusgitárost és Joe Yuele dobost. A Bluesbreakers játéka sokadszor is élmény volt. 

A Mester hangsúlyozta: nem lehet eléggé hálás zenésztársainak az elmúlt évekért. (Talán ez volt a leghosszabb életű zenekara). A 75-ös "évmérföldkőhöz" érkezve szeretne más zenészekkel is muzsikálni, amikor ehhez kedve van, de a blues marad. Ráfér a lazítás az idős bluesmanre, hiszen az utóbbi időben is száznál több koncertet adott évente. 

Amikor az 1933. november 29-én született Mayall a színpadon van, elfelejti és feledteti közönségével életkorát, több mint négy évtizedes múltját az örökké változó és megújuló Bluesbreakers élén. Tavaly nyáron őrületes kánikulában, különleges helyen, a pilisszántói Sziklaszínházban koncertje előtt törődöttnek látszott, de amikor játszani kezdett, mintha kicserélték volna, megtelt energiával.

John Mayall 1985 óta összesen tízszer lépett fel Magyarországon, mindig nagy sikerrel. 

Főként a nagy szervezőt tisztelhetjük benne: kitűnő érzékkel választotta ki zenésztársait, s amikor eljött az ideje, önzetlenül útjukra bocsátotta, segítette őket. A Bluesbreakers tagja volt a bő 40 év alatt többek között Eric Clapton, Peter Green, Coco Montoya, Mick Taylor, Mick Fleetwood, Jack Bruce, Dick Heckstall-Smith, Graham Bond, Aynsley Dunbar, Keef Hartley, 

Tavaly nyáron - kizárólag az MTI-nek nyilatkozva - elmondta: a legkiválóbb fekete blueszenészekkel játszott, kiemelte közülük T-Bone Walkert, John Lee Hookert, Sonny Boy Williamsont, továbbá a "három királyokat": Albert Kinget, B. B. Kinget és Freddie Kinget. 

Mayall zenét szerető, gazdag lemezgyűjteménnyel rendelkező családban nőtt fel, ő maga is fiatalon "rákapott" a lemezgyűjtésre. Fiatal korában a képzőművészet érdekelte, a 60-as évektől zenélt intenzíven. A Bluesbreakers 1963-ban alakult, első lemezük 1965-ben jelent meg, sorlemezeinek száma meghaladja a hatvanat. A legjobbak a hatvanas években jelentek meg például az Eric Claptonnal készült 1966-os, az 1968-as Blues from Laurel Canyon, a Bare Wires, az 1969-es The Turning Point című, az utóbbi évek terméséből a Padlock On The Blues, a Stories, a 70th Birthday Concert című albumait szerették a műfaj barátai. Részleges "visszavonulása" után is bőven lesz hallgatnivaló Mayalltól, s minden bizonnyal új társaival is alkot maradandót.