A konferenciát 2005 novemberében a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, az MTA Irodalomtudományi Intézetének Illyés Gyula Archívuma, az ELTE XVIII-XIX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéke, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem klasszikus magyar irodalomtörténeti tanszéke rendezte.

Mint a tanácskozáson elhangzott, a történettudományok legújabb kori fejlődése szorosan összefonódik a modern (polgári) nemzetek, illetőleg nemzetállamok kialakulásával. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a polgári nemzetté válás folyamatában teremtődtek meg az új bölcsészet-, művészet- és társadalomtudományi diszciplínák létrejöttének intézményi feltételei, hanem azt is, hogy a nemzet fogalmához/eszméjéhez tapadó - létszemléletet és értékpreferenciákat tartalmazó - előfeltevések alapvetően meghatározták a modern humán stúdiumok programját és módszertanát.

"A nemzeti paradigmát alkotó tudományok azonban - e pozitív történelmi szerepük ellenére - ma nem folytathatják jelentős korrekciók nélkül sem módszertani, sem értékszemléleti hagyományaikat. A korrekciót egyszerre indokolják tudománytörténeti fejlemények, radikális társadalomtörténeti és politikai változások. Felmerül a kérdés: Milyen régi és új megfontolások, elvek, értékek igazolhatják a radikális változások közepette a 'nemzeti narratíva' létjogosultságát? Hogyan függenek össze a tudomány- és oktatáspolitika stratégiai döntései a 'nemzeti tudományok' önértékelésének krízisével, szerepének módosulásával? Lehet-e nemzettudomány? Lehet-e a napfényt globalizálni? Volt-e, van-e magyar közgazdasági iskola?" - összegzi az MTA közleménye a konferencia előadásainak legfontosabb következtetéseit.