1971-ben ismerkedtek meg, Lax interjút készített vele, amely azóta sem jelent meg, viszont tartós "szakmai barátság" alakult ki közöttük - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A könyvhöz Lax négy évtized alatt folytatott több mint száz órai beszélgetésből merített. Kronológiai sorrend nincs benne, a filmkészítéssel kapcsolatos témák közé csoportosította az anyagot. A főszereplők bennük Allen kedvenc filmjei, a Kairó bíbor rózsája, a Match Point, a Férjek és feleségek, a Csillagporos emlékek és a Zelig.

A könyvben az olvasó nagyon kevés utalást talál az úgynevezett "botrányokra", a rendező válására, fogadott lányával kötött házasságára. Az író szerint azért, mert már írt erről életrajzában, újat nem tudna mondani, az olvasó figyelmét azonban elvonná a fő témától. Arra a kérdésre pedig, hogy Woody Allent miért szeretik jobban külföldön, mint saját hazájában, a rendező szavaival válaszol: "Az emberek, akik azzal vádolnak, hogy utálom Hollywoodot, tévedésben vannak. Nem fogják fel, hogy vízióm New Yorkról, a 30-as, 40-es évek fekete-fehér filmjein alapul. Ezért, amikor New Yorkba mennek, nem találják meg, amit keresnek, mivel ez csak filmen létezett".

Ki is Woody Allen, milyennek látja őt? "Nem az, akit a vásznon látunk, nagyon dolgos, nagyon fegyelmezett ember, aki képes a legrosszabb körülmények között is elülni és írni. Művész, aki teljesen átadja magát saját elképzeléseinek, aki azt mondja: ha az embereknek ez a filmem nem tetszik, majd tetszeni fog a következő."