Vásáry Tamás zongoraművész a keddi, budapesti sajtótájékoztatón a világ legnagyobb zongoraművészének nevezte a háromszoros Kossuth-díjas, 1995-ben elhunyt Fischer Annie-t. "Ha kijött a pódiumra, a nagy klasszikusok szelleme megjelent. Azon a nyelven beszélt, amelyen ezek a nagyok beszéltek" - fogalmazott Vásáry Tamás.

Az április 14-i koncerten Schubert, Liszt, Richard Strauss, Bach, Mozart művei és Dohnányi-átiratok mellett az est fénypontja egy J. S. Bach által készített Vivaldi-átirat lesz, egy négy zongorára írt a-moll versenymű, melyet Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás és Falvai Katalin ad elő a Solti Kamarazenekarral.

Mint Vásáry Tamás felidézte, Fischer Annie a "karmesterek rémálma" volt, mert szuverén módon, szabadon játszott. "Ezért nem szeretett például Abbadóval játszani, mert mellette nem tudott eléggé szabad lenni" - jegyezte meg.

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója hangsúlyozta: örömmel fogadták be a jubileumi koncertet, "már csak azért is, mert Fischer Annie férje, Tóth Aladár tíz éven át, 1946-tól 1956-ig vezette az Operaházat, és a társadalmi érzékenységre nagy hangsúlyt fektető vezetői öröksége ma is inspirál minket".

Prunyi Ilona zongoraművész felidézte Fischer Annie-hoz fűződő meghatározó kapcsolatát. "Élete utolsó öt évében ismerhettem meg, és a szakmai kapcsolat mellett igazi barátnők lettünk" - emlékezett vissza.

Puskásné Ispán Franciska, a Solti Kamarazenekar alapítója és vezetője, a Fischer Annie-emlékkoncert kezdeményezője úgy fogalmazott: "a zenekar életében talán a csúcs az, amire készülünk". Köszönetet mondott Ókovács Szilveszternek, amiért az Operaház készségesen helyszínt adott a hangversenynek.

Fischer Annie 1914-ben született Budapesten. A Zeneakadémián Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. A nemzetközi áttörést akkor érte el, amikor 19 évesen, 1933-ban megnyerte az első budapesti Liszt Ferenc Zongoraversenyt. Karrierjét a második világháború szakította félbe, ezeket az éveket Svédországban töltötte. 1946-ban tért vissza Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot.

A világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét, ennek oka, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát. Az 1950-es és 1960-as években Magyarország "utazó zenei nagykövetének" nevezték. Külföldi fellépéseinek egyik csúcspontja volt, amikor Otto Klemperer világhírű német karmesterrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban.