zene
2014. 03. 23.
BTF - Nagy sikere volt Philip Glass filmoperájának a Művészetek Palotájában
Nagysikerű koncerten volt látható Philip Glass amerikai zeneszerző A Szépség és a Szörnyeteg című filmoperája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon (BTF); a Művészetek Palotájában rendezett esten a művész a nevét viselő együttessel lépett fel, és mint a közmédiának adott interjúban elmondta, amit itt adtak elő, azt csak ez a csapat tudja.
A BTF vasárnapi közleménye szerint a teltházas szombati rendezvény elején Philip Glass néhány saját szerzeményét is előadta zongorán, így a közönség hallhatta például a Metamorphoses című darab néhány tételét. Philip Glass a mű keletkezéséről felidézte: egy brazil rendező barátja kérte fel, hogy Kafka Átváltozás című művéhez írjon zenét. Mint mondta, a zeneszerző feladata, hogy a szövegre intellektuálisan, kreatívan és érzelmileg reagáljon.
"Kafka nincs itt, hogy segítsen, tehát csak annyit tehettem, hogy sokat olvastam tőle és róla. Megpróbáltam őt megismerni. Ugyanakkor, amikor zenét kell írni a darabhoz, akkor nincs más, mint a darab és a zene. Kafka nagy hatást tesz rám, bármikor olvasom, hiszen talán ő az első 20. századi író, aki egzisztenciális kérdéseket vetett fel, és válaszaiban messze meghaladta korát. Az ő világával azonosulni számomra egyenlő a magasrendű inspirációval" - fogalmazott Philip Glass.
A 77 éves mester filmoperáját, A Szépség és a Szörnyeteget Jean Cocteau 1941-ben készült filmje ihlette. Philip Glass felidézte, hogy a művel 1981-ben kezdett el foglalkozni, a filmopera végül 1992-ben készült el. Közben sok filmzenét írt és viszonylag sok operát komponált, így véleménye szerint sok tapasztalatot gyűjtött mindkét műfajban.
"A film és a zene összekapcsolását nevezhetjük a színház egyik arcának. A színház szövegben, képben, mozgásban és zenében nyer kifejezést. Évek óta foglalkoztat a tánc, a költészet és az opera, amely látványra és muzsikára épül" - fogalmazott Philip Glass.
Beszélt arról is, hogy ugyan a szórakoztatást illetően a film megelőzte az operát, de tagadhatatlan, hogy a film és az opera közötti kapcsolat még mindig nagyon közeli.
"Mivel mindkét műfajjal van tapasztalatom, nyugodtan mondhatom, hogy egy filmzeneszerzőnek kezelni kell a színház mind a négy elemét. Tudnunk kell dolgozni a hanggal, a szöveggel, a képpel és a mozgással. Ez különösen igaz az operára, de számos vonatkozásban a filmre is. A zene és a film egy dologban viszont gyökeresen különböznek egymástól: másképp tárják föl magukat a közönségnek" - tette hozzá a zeneszerző.
A Szépség és a Szörnyeteg című filmopera előzményeiről elmondta: Georges Auric elküldte a zenét Cocteau-nak, aki felhasználta, de nem ott, ahol a zeneszerző azt elképzelte.
"Nem lehet tudni, milyen volt az eredeti, nekünk már csak Cocteau változata van meg. Auric elgondolását nem ismerjük. Én a filmet sokkal inkább operaszerűen képzeltem el. A zene mindenhová elkíséri a szereplőket. Olyan egységet alkot a filmmel, amely megbonthatatlan" - hangsúlyozta Philip Glass.
Felidézte, hogy tárgyalt Auric özvegyével is, aki beleegyezett, hogy teljesen lehalkítsa az eredeti filmzenét.
"A munka nagyjából 3 évig tartott, 1992-től 1995-ig. Úgy éreztem, hogy a zenét a film eredetileg nem használta jól, ezért az volt a célom, hogy újraalkossam a film és a zene kapcsolatát, mondhatni újra felfedezzem azt" - jegyezte meg a zeneszerző.
Hozzátette: Cocteau három filmjével dolgozott és mindegyikben más volt a cél, de itt az élő zenei előadással való összekapcsolás izgatta leginkább.
"Mivel a filmet már felvették és megvágták, az nem változik többet. Az élő zenei előadás viszont estéről estére más és más, még ha ugyanazt játsszuk is. Kicsit mindig más lesz a tempó és a megformálás. Az élő előadás életszerűsége abban áll, hogy a közönség jelen van a mű újraalkotásánál és az előadó a saját előadói hangját kölcsönzi a zenének" - mondta Philip Glass.
A Szépség és a Szörnyeteg zenéjét a Művészetek Palotájában a Philip Glass Ensemble adta elő, az együttes már 40 éve létezik, az idősebbek az alapításnál is jelen voltak. Van olyan muzsikus, akivel 45 éve játszik a zeneszerző, amit pedig Budapesten adtak elő, azt Philip Glass szavai szerint csak ez a csapat tudja. Hozzátette: van ugyan egy nagyzenekari változat is, de az itteni műsoron nem az szerepelt.
"Kafka nincs itt, hogy segítsen, tehát csak annyit tehettem, hogy sokat olvastam tőle és róla. Megpróbáltam őt megismerni. Ugyanakkor, amikor zenét kell írni a darabhoz, akkor nincs más, mint a darab és a zene. Kafka nagy hatást tesz rám, bármikor olvasom, hiszen talán ő az első 20. századi író, aki egzisztenciális kérdéseket vetett fel, és válaszaiban messze meghaladta korát. Az ő világával azonosulni számomra egyenlő a magasrendű inspirációval" - fogalmazott Philip Glass.
A 77 éves mester filmoperáját, A Szépség és a Szörnyeteget Jean Cocteau 1941-ben készült filmje ihlette. Philip Glass felidézte, hogy a művel 1981-ben kezdett el foglalkozni, a filmopera végül 1992-ben készült el. Közben sok filmzenét írt és viszonylag sok operát komponált, így véleménye szerint sok tapasztalatot gyűjtött mindkét műfajban.
"A film és a zene összekapcsolását nevezhetjük a színház egyik arcának. A színház szövegben, képben, mozgásban és zenében nyer kifejezést. Évek óta foglalkoztat a tánc, a költészet és az opera, amely látványra és muzsikára épül" - fogalmazott Philip Glass.
Beszélt arról is, hogy ugyan a szórakoztatást illetően a film megelőzte az operát, de tagadhatatlan, hogy a film és az opera közötti kapcsolat még mindig nagyon közeli.
"Mivel mindkét műfajjal van tapasztalatom, nyugodtan mondhatom, hogy egy filmzeneszerzőnek kezelni kell a színház mind a négy elemét. Tudnunk kell dolgozni a hanggal, a szöveggel, a képpel és a mozgással. Ez különösen igaz az operára, de számos vonatkozásban a filmre is. A zene és a film egy dologban viszont gyökeresen különböznek egymástól: másképp tárják föl magukat a közönségnek" - tette hozzá a zeneszerző.
A Szépség és a Szörnyeteg című filmopera előzményeiről elmondta: Georges Auric elküldte a zenét Cocteau-nak, aki felhasználta, de nem ott, ahol a zeneszerző azt elképzelte.
"Nem lehet tudni, milyen volt az eredeti, nekünk már csak Cocteau változata van meg. Auric elgondolását nem ismerjük. Én a filmet sokkal inkább operaszerűen képzeltem el. A zene mindenhová elkíséri a szereplőket. Olyan egységet alkot a filmmel, amely megbonthatatlan" - hangsúlyozta Philip Glass.
Felidézte, hogy tárgyalt Auric özvegyével is, aki beleegyezett, hogy teljesen lehalkítsa az eredeti filmzenét.
"A munka nagyjából 3 évig tartott, 1992-től 1995-ig. Úgy éreztem, hogy a zenét a film eredetileg nem használta jól, ezért az volt a célom, hogy újraalkossam a film és a zene kapcsolatát, mondhatni újra felfedezzem azt" - jegyezte meg a zeneszerző.
Hozzátette: Cocteau három filmjével dolgozott és mindegyikben más volt a cél, de itt az élő zenei előadással való összekapcsolás izgatta leginkább.
"Mivel a filmet már felvették és megvágták, az nem változik többet. Az élő zenei előadás viszont estéről estére más és más, még ha ugyanazt játsszuk is. Kicsit mindig más lesz a tempó és a megformálás. Az élő előadás életszerűsége abban áll, hogy a közönség jelen van a mű újraalkotásánál és az előadó a saját előadói hangját kölcsönzi a zenének" - mondta Philip Glass.
A Szépség és a Szörnyeteg zenéjét a Művészetek Palotájában a Philip Glass Ensemble adta elő, az együttes már 40 éve létezik, az idősebbek az alapításnál is jelen voltak. Van olyan muzsikus, akivel 45 éve játszik a zeneszerző, amit pedig Budapesten adtak elő, azt Philip Glass szavai szerint csak ez a csapat tudja. Hozzátette: van ugyan egy nagyzenekari változat is, de az itteni műsoron nem az szerepelt.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
A Zenica felett az ég és A fekete kert a 11. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Kulcsár Szabó Ernő válaszai a prae.hu AI-körkérdésére