A bécsi kiállítással egy időben mutatják be a festmény korábban szintén Dürernek tulajdonított párját – amelyről később kiderült, hogy Hans Hoffman festette – a brémai Neuse Galériában, amely el akarja adni a műalkotást.
    
Az Albertina saját gyűjteményének újabb mintegy 100 páratlan festményét, grafikáját, szobrát mutatja be olyan mesterektől, mint Michelangelo, Rembrandt, Rubens vagy Caspar David Friedrich. A kiállítás középpontjában Albrecht Dürer híres Mezei nyúl című alkotása áll, amely a bécsi intézmény egyik legféltettebb, 2003 óta nem látott kincse.  
    
Az 1502-ben festett képet a kezdetektől legendák övezték. Egyesek szerint a festő egy árvízből mentette ki az állatot, mások szerint egy macska volt a modellje a festménynek. Egy újabb történet Dürer és Giovanni Bellini olasz festő velencei találkozásához fűződik, amikor az olasz mester azt kérte Dürertől, mutassa meg azt a különleges ecsetet, amellyel az állat bundájának finom részleteit festette. Dürer számos egyszerű ecsetet mutatott Bellininek, és kérte tőle, válassza ki, vajon melyiket használta. Nem az ecsetek, hanem Dürer páratlan képessége tette világhírűvé a festőművészt – olvasható a The Art Newspaper honlapján. 
    
Dürer halála után az eredeti akvarell a Nüremberg család tulajdonába került, majd II. Rudolf császár vásárolta meg, azóta van az osztrák császári gyűjteményben, amely az Albertina kollekciójának alapját képezi.
    
A bécsi múzeum gyűjteményét névadója, a művészetpártoló és szenvedélyes gyűjtő Albert szász-tescheni herceg (1738-1822) alapozta meg, aki Németalföld Habsburg kormányzója volt. Az új időszaki kiállítás az alapító és felesége, Mária Krisztina, Mária Terézia uralkodó kedvenc lánya életének történetén keresztül vonultatja fel a gyűjtemény különleges darabjait. 
    
A kiállítás majd egy évszázadot ölel fel, 1738-től 1822-ig a barokk, a felvilágosodás és a biedermeier kor művészeti életét járja körül az alapítók életének főbb állomásain, Drezdán, Rómán, Párizson, Brüsszelen és természetesen Bécsen keresztül – olvasható az intézmény honlapján.
    
Az Albertina saját gyűjteménye mellett világhírű társintézményeitől kölcsönkapott tárgyak és műalkotások teszik még látványosabbá a tárlatot. A hercegről és feleségéről készített portrék, szobrok és a kor fontos emlékei – mint például Napóleon kalapja – olyan múzeumokból érkeztek, mint a New York-i Metropolitan Múzeum, a Louvre, a drezdai állami művészeti gyűjtemény, a Vatikán, illetve magángyűjtemények.
    
A másik Mezei nyúl festményt egészen a 19. század második feléig szintén Dürernek tulajdonították, csak 1876-ban döntöttek úgy a művészettörténészek, hogy az Hans Hoffman alkotása. A brémai Kunsthalléban kiállított, 1582-re datált festmény eltűnt 1945-ben, miután a szovjet hadsereg bevonult Németországba. Az 1990-s évek közepén bukkant fel egy belga üzletembernél, aki egy orosz kereskedőtől jutott hozzá. 1999-ben Kölnben árverésre bocsátotta, de a brémai intézmény restitúciós igénnyel lépett fel. A megszületett megállapodás nyomán került a Neuse Galériába, amely most árverésre bocsátja.

http://www.theartnewspaper.com/
http://albertina.at