Az 1989 óta töretlenül működő stoner alapbanda ezúttal Joe Barresivel (Tool, Queens of the Stone Age) és a Slayer révén is ismerős Matt Hyde produceri közreműködésével rögzítette legújabb dalait, és a kilenc friss dal épp annyira bővelkedik a már megszokott, sokszínű hangzásban és delíriumos effektekben, mint a húzós riffekben és szólókban, amiket sosem kellett sajnálni a méltán nagyhatású formációtól.

A jammelős, gazdagon hangszerelt, atmoszférateremtő dalok nagymesterei lényegében a kilencvenes évek megtestesítői is: bemutatkozó nagylemezük, a Spine of God máig megkerülhetetlen alapműve a stoner rocknak, ami nemcsak egy, a Soundgardennel közös amerikai turnéra, hanem az első nagykiadós szerződésre is elég volt, amivel már az egész világ figyelme Wyndorfékra irányulhatott. Az A&M-nél eltöltött évek pedig meg is hozták a sikert: az MTV-n napközben is leadott videoklipek, a turnék és a Billboard-listás eladások is méltán bizonyították, hogy a rockzenében megkerülhetetlen jelenséggé vált a Monster Magnet.

Ezt követően több tagcsere is bekövetkezett a zenekarban: noha a banda dalai idő közben a Mátrixban, a Viva La Bamban, egyes konzoljátékokban, pankrációban és később a Sons of Anarchy epizódjaiban is felcsendültek.

Az ezredforduló új kiadót és felállást hozott, ám a lényeg így sem változott, és miután Dave saját magát szedte össze – legyőzve belső démonjait, a tudatmódosítókat –, úgy zenekara is visszatalált a legőszintébb ösvényre, sőt, a gitáros Phil Caivano is visszatért a bandába.

A német SPV-nél megjelentett két anyagot követően a zenekar átigazolt a Napalmhoz, ahol 2010 után jelent meg most októberben a Last Patrol: ennek előkészítését két múltidéző turné alapozta meg 2011-ben, ahol a Magnet kizárólag csak az első és harmadik (Dopes to Infinity) nagylemezének dalait játszotta, így pedig garantált volt, hogy a saját gyökereihez visszatérő zenekar újradefiniálja magát a hatvanas évek mosolygós ködében. Szerencsére a friss nagylemez nem okoz ebben csalódást, így a Last Patrol dalai egy felfrissült, ereje teljében lévő zenekart tükröznek, ami a hallható teljesítmény tükrében megköveteli az élő bizonyítást is.

A zenekar természetesen nem egyedül indul majd a bennünket is elérő Európa-turnéra: az este alaphangulatáról a 2013 egyik legjobb hazai EP-jét kiadó Ozone Mama mellett a japán Church of Misery gondoskodik majd, akik új lemezük, a Black Sabbath-i hagyományok előtt tisztelgő Thy Kingdom Scum dalaival szórakoztatják majd a doom ínyenceit.

A Catherdral-főnök Lee Dorian kiadójánál, a Rise Above-nál ténykedő zenekar az utóbbi évek egyik legnagyobb reménysége a műfajban, így igazán örömteli, hogy múlt és jelen úgy találkozhat egy estén, hogy közben a gyökerek épp annyira közösek, mint a kiváltott hatás.

Ezért ha kíváncsi vagy 2014 első igazán nagyot szóló koncertjére, mindenképp a Club 202-ben lesz a helyed, és nem árt jó előre bebiztosítanod a jegyed akár a Club 202, akár az A38 Hajó jegypénztárában, hogy biztosan beférj január leghangosabb koncertjére!