irodalom
2008. 11. 15.
Földényi F. László a párizsi Pompidou Központ vendége volt
Földényi F. László esszéista, dramaturg, műfordító, kritikus a Pompidou Központ irodalmi sorozatának vendégeként tartott előadást Párizsban.
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára az argentin származású Albert Manguel író, Jorge Luis Borges egykori munkatársának felkérésére érkezett Párizsba, aki a francia főváros egyik legjelentősebb kortárs művészeti központjában szervez irodalmi esteket.
A német és angol nyelvterületeken jól ismert magyar esszéista az elmúlt évekig ismeretlen szerzőnek számított Franciaországban. Albert Manguel először spanyol fordításban olvasta Földényi műveit, amelyekben elmondása szerint egy "elképesztően intelligens embert" fedezett fel, de ami igazán megragadta, az a Földényi által az irodalomban, a művészetekben, a filozófiában vagy akár a történelemben talált evidenciák, amelyeket eddig előtte senki nem vett észre. Képes egyértelmű és logikus kapcsolatot teremteni és felfedezéseket tenni korábban egymástól teljesen külön kezelt dolgok között, mint például a Dosztojevszkij Szibériában Hegelt olvassa, és sírva fakad című írásában, amely az első franciául megjelent műve - hangsúlyozta az argentin-francia író a magyar meghívott bemutatásakor csütörtök este a párizsi közönségnek.
Földényi F. László A gömb alakú torony című esszékötetében is megjelent, A történet titka című írása alapján tartott számos világirodalmi példával fűszerezett előadást, amelyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy az emberek miért ragaszkodnak annyira a történetekhez akár életük eseményeinek elmesélésekor, akár olvasáskor. Szerinte az igény nem magukból a történetekből, hanem valami azokon túlmutató és azokon kívüli dologból fakad. A történetek tulajdonképpen az ember által a világból látható részletek elmondására szolgálnak, olyanok, mint apró szigetek az óceánban, amelyet az ember soha nem ismerhet meg, de mindig annak ismeretére vágyik.
Ezért a világirodalom összes története egyetlen hatalmas történetként is olvasható, a szerzők ezzel a lehetőséggel kacérkodnak is; próbálnak lineárisan, céltudatosan, logikusan felépíteni történeteikkel egy olyan "rácsot", amelybe az ember kapaszkodhat és megvédheti magát az ismeretlentől, és ezen keresztül évezheti az életet abban a szerencsétlen és kiismerhetetlen létezésben, amelybe akaratán kívül került. A történet titka tulajdonképpen a rövid ideig tartó csoda élvezete - fogalmazta meg Földényi F. László.
A német és angol nyelvterületeken jól ismert magyar esszéista az elmúlt évekig ismeretlen szerzőnek számított Franciaországban. Albert Manguel először spanyol fordításban olvasta Földényi műveit, amelyekben elmondása szerint egy "elképesztően intelligens embert" fedezett fel, de ami igazán megragadta, az a Földényi által az irodalomban, a művészetekben, a filozófiában vagy akár a történelemben talált evidenciák, amelyeket eddig előtte senki nem vett észre. Képes egyértelmű és logikus kapcsolatot teremteni és felfedezéseket tenni korábban egymástól teljesen külön kezelt dolgok között, mint például a Dosztojevszkij Szibériában Hegelt olvassa, és sírva fakad című írásában, amely az első franciául megjelent műve - hangsúlyozta az argentin-francia író a magyar meghívott bemutatásakor csütörtök este a párizsi közönségnek.
Földényi F. László A gömb alakú torony című esszékötetében is megjelent, A történet titka című írása alapján tartott számos világirodalmi példával fűszerezett előadást, amelyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy az emberek miért ragaszkodnak annyira a történetekhez akár életük eseményeinek elmesélésekor, akár olvasáskor. Szerinte az igény nem magukból a történetekből, hanem valami azokon túlmutató és azokon kívüli dologból fakad. A történetek tulajdonképpen az ember által a világból látható részletek elmondására szolgálnak, olyanok, mint apró szigetek az óceánban, amelyet az ember soha nem ismerhet meg, de mindig annak ismeretére vágyik.
Ezért a világirodalom összes története egyetlen hatalmas történetként is olvasható, a szerzők ezzel a lehetőséggel kacérkodnak is; próbálnak lineárisan, céltudatosan, logikusan felépíteni történeteikkel egy olyan "rácsot", amelybe az ember kapaszkodhat és megvédheti magát az ismeretlentől, és ezen keresztül évezheti az életet abban a szerencsétlen és kiismerhetetlen létezésben, amelybe akaratán kívül került. A történet titka tulajdonképpen a rövid ideig tartó csoda élvezete - fogalmazta meg Földényi F. László.
További írások a rovatból
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról
A BÁZIS harmadik, "Hálózati organizmusok" című líraantológiájának bemutatója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon