Mozart harmadik Da Ponte-operáját, a Così fan’ tuttét 1790-ben mutatták be. Zeneileg és színházi eszközeiben jelentősen különbözik a Figarótól vagy a Don Giovannitól. A konzervatív ízlés a Mozart-életművön belül sokáig háttérbe szorította a Cosìt éppen azon tulajdonságai miatt, melyektől ma egyre inkább kezdjük felfedezni Mozart modernségét, mely e darabban megmutatkozik: a mindvégig elbűvölően szép – tehát nem az egyes áriákban kicsúcsosodó – muzsikát, a bevett színházi fogásokkal létrehozott, egyszerű cselekmény életfilozófiai bonyolultságát.

A Fischer Iván-vezényelte előadás – a 2006-os Glyndebourne-i Fesztivál világjáró produkciója – olyan énekeseket vonultat fel, mint a német Juliane Banse és Anke Vondung, a görög Tassis Christoyannis, a finn Topi Lehtipuu vagy a brit Claire Ormshaw és William Shimell, akiket Glyndebourne-től Salzburgig, a BBC Promstól a Théâtre des Champs-Élysées-ig vagy a Bastille Operáig, Zürichtől Madridig és Chicagóig ünnepelnek. A Così fan’ tutte igazi főszereplője a zenekar – esetünkben a nemzetközi élvonalba tartozó Budapesti Fesztiválzenekar.

Adaptáció: Samantha Potter
Jelmez: Vicki Mortimer
Rendezte: Nicholas Hytner

Fiordiligi: Juliane Banse
Dorabella: Anke Vondung
Guglielmo: Tassis Christoyannis
Ferrando: Topi Lehtipuu
Despina: Claire Ormshaw
Don Alfonso: William Shimell
Budapesti Stúdió Kórus, karigazgató: Strausz Kálmán
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván

Részlet a 2006-os előadásból: