Mint a kiadó főszerkesztője elmondta, az irodalmi Nobel-díj októberi kihirdetése után gyorsan kellett dolgozniuk, így nem volt idő újrafordíttatni a két művet. Magyarul azonban így is hiánypótlónak mondható a kötetek megjelentetése, mert Le Cléziónak a hazai kiadása eddig "nagyon szórványosan" történt - hangsúlyozta.

"Pedig hatalmas és gazdag életműről van szó, hiszen Le Clézio több mint negyven művet írt, emellett a francia jogtulajdonos is szeretné, hogy ezek közül minél több megjelenhessen magyarul" - jegyezte meg a kiadó főszerkesztője.

Huszti Gergely hozzátette, az Ulpius-ház a 2009-es Könyvhétre tervezi a következő Le Clézio-mű kiadását; ez várhatóan a L'Africain című kötet lesz, amely magyarul eddig még nem jelent meg.

Az Ulpius-ház nem adhatja ki a teljes életművet, mert azzal két kiadó is foglalkozik Magyarországon - mondta el Huszti Gergely, hozzátéve: így bizonyos Le Clézio műveket a másik könyves cég jelentet majd meg magyarul.

A főszerkesztő elárulta: elkezdték szervezni a francia szerző meghívását Magyarországra, de ennek elfogadása egyelőre még bizonytalan, mert Le Clézio francia kiadóját ötven-hatvan országból ostromolják.

Huszti Gergely tájékoztatása szerint A láz és a Terra amata az Ulpius-ház irodalmi Nobel-díjas sorozatában fog megjelenni. "Tervezzük a tavalyi díjazott Doris Lessing életműsorozatát, de a 2006-ban irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamuknak is már az ötödik kötetét fogjuk kiadni" - említett további terveket a főszerkesztő.

Jean-Marie Gustave Le Clézio 1940. április 13-án született Nizzában. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, majd huszonhárom éves korában jelent meg Jegyzőkönyv című regénye, egy marginális fiatalember története, amelyért Renaudot-díjjal tüntették ki. 

Huszonhét éves volt, mikor kiadták Terra Amata című, laza szerkezetű, szabad asszociációktól burjánzó könyvét, a bizonytalan jövő előtt álló, de mégis szeretettel, bizakodással teli emberiség "önéletrajzát". Pályája első szakaszában a francia irodalom egyik megújítójaként tartották számon. 

Az 1970-es évektől fokozatosan a spirituálisabb jellegű irodalom felé fordult, egyfajta elveszett paradicsomot keresve írásaiban. Művei higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa és a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 

Nagy áttörést jelentett 1980-ban megjelent, Sivatag című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be a bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta, 1994-ben őt választották meg a legnagyobb francia nyelvű írónak. 

Idén októberben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, mint "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjét, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatóját, elkötelezett környezetvédőt".