zene
2013. 11. 28.
Gazdát keresnek egy zongorának
Az ótordai református templom raktárában várja sorsának jobbra fordulását egy nagyon leromlott állapotú, Bécsben gyártott Bösendorfer-zongora, amellyel Liszt Ferenc 1881-ben Pozsonyban hangversenyezett - írja csütörtöki számában a Szabadság című kolozsvári napilap.
A muzeális és kulturális értékkel bíró hangszer hat évvel ezelőtt került a közeli Bágyon református parókiájáról Tordára, ahol a templomtorony földszintjén levő raktárban helyezték el, hely szűkében az oldalára állítva tárolják.
"Mi ingyen kaptuk és ingyen adnánk oda valakinek, aki felelősséget érez iránta és képes róla gondoskodni" - nyilatkozta a Szabadságnak Nagy Albert református lelkész, aki szerint több ezer euróba kerül a hangszer megjavítása. A zongora tetejének belső felén gyöngybetűs feliratú kis plakett tanúsítja: "Az 1881 Április 4-én Pozsonyban adott hangversenyen ezen a zongorán játszott LISZT FERENCZ."
A 2,33 méter hosszú, 1,38 méter széles hangszerről a lapnak Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója elmondta: Lakatos István zenetörténész könyvében figyelt fel a zongora történetére. A hangszer a bécsi Szapáry István tulajdonából került előbb kölcsönbe Liszt Ferenchez, majd több örökösön keresztül a Bethlen-családhoz. A Bösendorfert Balogh Lajosné hagyta a bágyoni parókiára, ahonnan Tordára került. Szép Gyula szerint muzeális értékről van szó, amely számára azonban a kolozsvári opera épületében nincs megfelelő hely.
"Mi ingyen kaptuk és ingyen adnánk oda valakinek, aki felelősséget érez iránta és képes róla gondoskodni" - nyilatkozta a Szabadságnak Nagy Albert református lelkész, aki szerint több ezer euróba kerül a hangszer megjavítása. A zongora tetejének belső felén gyöngybetűs feliratú kis plakett tanúsítja: "Az 1881 Április 4-én Pozsonyban adott hangversenyen ezen a zongorán játszott LISZT FERENCZ."
A 2,33 méter hosszú, 1,38 méter széles hangszerről a lapnak Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója elmondta: Lakatos István zenetörténész könyvében figyelt fel a zongora történetére. A hangszer a bécsi Szapáry István tulajdonából került előbb kölcsönbe Liszt Ferenchez, majd több örökösön keresztül a Bethlen-családhoz. A Bösendorfert Balogh Lajosné hagyta a bágyoni parókiára, ahonnan Tordára került. Szép Gyula szerint muzeális értékről van szó, amely számára azonban a kolozsvári opera épületében nincs megfelelő hely.
További írások a rovatból
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről
Más művészeti ágakról
Nehéz istennek lenni: Arkagyij és Borisz Sztrugackij regényétől Aleksei German filmadaptációjáig