A filmet az orosz állami filmmúzeum szervezésében és a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet közreműködésével mutatták be a történelmi emlékezet fontosságát hangsúlyozó, felvilágosító és jogvédő, valamint jótékonysági tevékenységet végző szervezetnél.
    
A magyar filmrendező-operatőr, dokumentarista több mint tíz éve járja a volt szovjet tagköztársaságokban egykor működő munkatáborokat, amelyeket ő maga haláltáboroknak nevez. Ezek közül egynek a maradványait Norilszkban, a Jenyiszej folyótól keletre, a Krasznojarszkij terület északi részén található ipari- és bányaváros környékén is megtalálta, ahol magyarokat is rabként dolgoztattak. Az ötvenperces filmet egykori politikai foglyok, történészek, jogvédők, filmesek, és olyanok is megnézték, akiknek rokonai töltöttek éveket a szovjet munkatáborokban.
    
A magyar filmes gulágokról készített sorozatának hetedik, norilszki darabja, amely júniusban készült el, hiánypótlónak bizonyult Oroszországban. Makszim Pavlov, az orosz állami filmmúzeum igazgatóhelyettese elmondta, csak azért jött el a vetítésre, mert ebben az országban ilyen film még nem készült a szibériai városról, amely nagyon sokáig elsősorban a kényszermunkatáborról volt híres. A Memorial központjában összegyűltek közül többen is úgy vélték, hogy az oroszországi iskolákban, de a nagyközönségnek, a mozikban is vetíteni kellene az ilyen dokumentumfilmeket. Mások szerint ez ma még lehetetlen.
    
Az egyik idős férfi köszönetet mondott a szervezőknek a vetítésért. Viktor Szakirka maga is politikai fogoly volt. 1970-ben a híres moszkvai Butirszkaja börtönbe került, mert tiltott hírlapot terjesztett. Szerinte az oroszoknak van miért szégyenkezniük a világ előtt a történelmük miatt.
    
Alekszandr Mironov orosz történész 2005-ben ismerte meg Szalkai Zoltánt, aki akkor az Irkutszki régióban, Bratszk városánál lévő Angarlagot, az angarai munkatáborrendszert kereste fel, amely 1947-től egészen az 1960-as évekig működött. A Memorial munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a magyarok közül sokan, például leventék, kémkedés vádjával kerültek 1945 után a szovjetunióbeli úgynevezett különleges munkatáborokba, ahol a politikai foglyokat őrizték. Az Angara vidékén több száz embert dolgoztattak a gulágon. Júniusban találkozott egy magyar férfival, Kertész Jánossal, akit szintén azért hurcoltak Szibériába, mert levente volt. Az idős ember azon a fotón ismerte fel magát, amelyet a magyarok lágerben létrehozott futballcsapatáról mutattak be Szalkai Zoltán filmjében.
    
Az orosz történész óvatosan úgy fogalmazott: valamiért nincs igény az orosz társadalomban arra, hogy a szovjet munkatáborokról, a gulágokról a Szalkai Zoltánéhoz hasonló filmek készüljenek. Úgy vélte, lehet, hogy azért, mert a hatalom azt sugallja, hogy inkább az ország sikereiről legyen szó és nem kell befeketíteni a történelmet, hanem el kellene már felejteni a rosszat. "Jó volt hallani, hogy Szalkai Zoltán többi filmjét is látni szeretnék Moszkvában" - mondta az orosz történész.