A rendhagyó kötetben a költő különböző korokban élő, különböző nációjú, életkorú, szellemi és lelki adottságú, más és más problémákkal küzdő nőknek adja kölcsön a hangját, hogy vallhassanak arról, mikor és hol mit jelenthet, jelenthetett nőként élni.

A 48 fiktív szerző a nőnek lenni igen sok verzióját jeleníti meg, a szokványostól a szélsőségesig. Van köztük ötéves lányka Nagykovácsiból, önérzetes idős iparmágnás hölgy a két háború közti Németországból, a celebvilágot megtagadó brit punk-énekesnő, a kistestvéreit a holtak szellemétől óvó mexikói nagylány, gyilkos unalomban élő alabamai háziasszony, mégsem az apácasorsot választó középkori francia nemes kisasszony, megháborodott elméjű világháborús özvegy, akaratos kis exrabszolganő az Indiai-óceán szigetvilágából, extravagáns bécsi jelmeztervező, a netbe belevesző amerikai szájberlány – és még sokan mások. Ezt a tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: sorsuk a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata – némelyek konkrét szituációkat (mint a tűzhalált halt indiai mártírfeleség vagy a saját anyját beperelő brit bírónő esete), mások tipikus helyzeteket jelenítenek meg (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból jobb sorsra vágyó szakmunkáslány esete).

A kötetben minden nőalak történetét hármas egység, két szöveg és egy kép mondja el: a vers; a kis életrajz, ami kultúrtörténeti összefüggésbe ágyazza a nőalakot; és a kollázs, ami általánosabb gondolati-esztétikai kontextusba helyezi a szövegeket.

Falcsik Mari költő 1956-ban született Budán, ott is nőtt föl. 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészkarán, majd szokatlanul korai időponttól, 1982-től szabadúszó lett és tudatos kívülálló, és egészen a '90-es rendszerváltásig az is maradt, akkor visszakapcsolódott a kortárs magyar irodalmi életbe. Költői pályája az új évezred elején indult. Verseit jelentősebb irodalmi lapok publikálják, olasz, holland és angol nyelvű fordítások születtek belőlük. Líráját a színészek és előadók is kedvelik, sokhoz komponáltak zenét is. Első kötete, a  Sanzon nehéz időkben 2004-ben, a második, a Változatok a szabadságra 2006-ban jelent meg a Magvetőnél. Harmadik kötetét, A sorsvadászt, 2010-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó.

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL:

Gustavia von Himmelburg

1899, Düsseldorf, Németország

NEM TUDHATOD

Nem tudhatod,
miféle orrot viseltem.
Hetyke-fitost, vagy
ugyanilyen lágyultan lógó
hústalan húst, viasz-szatyrot,
nedvesen, erezetten.

Nem tudhatod,
mennyire megérdemelten
fennhordható fő
maradványa kepeszt utolsó
merev erejével foszlott,
konok önérzetemben.

Gustavia von Himmelburg – A szép kort megérő arisztokrata nő méltósággal viseli az orbáncot, ami végképp elcsúfítja a korábban is inkább komoly, mint szép vonásait. Családtagjaival lefátyolozva érintkezik, egyéb rokonokkal, ismerősökkel egy paraván mögé ülve beszél. Miután első férje meghal, Gustavia maga veszi át a Himmelburg Gépgyár irányítását, és a paraván mögül vezeti az igazgatótanács üléseit is. Így találkozik a második, majd annak halála után a harmadik férjével is, akik csakúgy rajonganak érte, mint az első, aki Királynőmnek szólította, és kinek családnevét Gustavia nem dobja el többé, későbbi két házasságában sem. Ezt a megrendítő kis verset egy rokon bakfis leány impertinens megjegyzésére írja válaszul. Az unokahúgocska, meghallgatva a drámai hangú felolvasást, szégyenpír lepte arccal kér bocsánatot a paravántól, majd a szobából kilépve lelkesen fölkiált: "Ah, valóban az, valóban: Királynő!"

Forrás: http://www.scolar.hu/