A művészet éppen úgy nem áll meg a határon, ahogy a valódi emberi kapcsolatoknak sem tud gátat szabni a távolság. Természetesen mindez nem elég a boldogsághoz, s a művészeti kapcsolatok is emberi kapcsolatokon alapulnak, amelyek nem egyszer szorulnak segítségre. Ezt a segítséget jelen esetben részint a Balassi Intézet kötelékébe tartozó Római Magyar Akadémia, részint pedig a tárlatot befogadó Párbeszéd Háza, illetve a Budapesti Olasz Kultúrintézet adja.

A Dr. Molnár Antal irányítása alatt álló intézet és Németh Pál, az akadémia kurátora által segített galéria működésében különös hangsúlyt kapott az az elképzelés, miszerint a magyar művészek munkáit lehetőleg olasz művészekkel közösen tárják a római közönség elé. Ez a dialógus alapja, így akár szimbolikusnak is tekinthető a budapesti befogadó intézmény neve: Párbeszéd Háza, amely folyamatos és állandó helyet biztosít az RMA néhány kiállítása hazai premierjének, illetve a jelen tárlat esetében olasz művészek budapesti bemutatkozásához.

Sajátosságaik és stilisztikai különbségeik ellenére, a kiállításon résztvevő művészekben sok a közös pont a tervezés és az ábrázolás terén. Nyelvezetük egy olyan stilisztikai paradigma folyamatot képvisel, amely az európai történeti avantgárdból indulva, elmerül a ‘900-as évek végi absztrakt / figurális ellentétjének heves vitájában, hogy felülemelkedjen ezen a dichotómián, felépítve egy univerzális nyelvet, amely képes áthatolni az absztrakció és az ábrázolás fogalmai között, olyan művek létrehozásával, melyek egyszerre definiálhatók ikonikusnak és kép nélkülinek.

Az alkotók műveiket és kutatásaikat az emberiség és a Föld közötti kapcsolatokról alkotott gondolataik is összekötik, így nem véletlen, hogy olyan motívumok jelennek meg, mint az Anyaföld (Patrizia Dottori), a Hagyományos rítusok és az Emlékezet (Andrea Boldrini), a Környezet (Renato Grome), a Természet (Roberto Vignoli), az Érzéki Útvonalak (Innocenzo Odescalchi), a Leépítés (Isabella Nurigiani) és a Mentális Mozgások (Pasquale Niní Santoro).

A Párbeszéd Házában rendezett kiállítás zárása után a művek az Budapesti Olasz Kultúrintézetbe kerülnek, ahol további félévig lesznek láthatóak a magyar közönség számára. A kiállítás anyagát Francesca Pietracci és Németh Pál válogatta.