Bodnár György, az irodalomtudományok doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem emeritus professzora életének 82. évében, október 29-én hunyt el.
 
Az irodalomtörténész 1927-ben született Karcagon. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-angol szakán végzett 1952-ben. 1953-55 között a Társadalmi Szemle kulturális rovatvezetője, 1955-56-ban az Új Hang felelős szerkesztője, 1957-ben a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. 1969-től a XX. századi osztályt vezette, 1984 és 1992 között az intézmény igazgatóhelyettese, majd öt éven át igazgatója volt.

A Nyugat első nemzedékével, a két világháború közötti esszé kérdéseivel, s irodalomelmélettel foglalkozott. 1971-ben szerezte meg az irodalomtudomány kandidátusa tudományos fokozatot, 1987-ben pedig a doktori fokozatot.

Bodnár György munkásságát egyebek közt József Attila-díjjal (1976), Illés Endre-díjjal (1990), Literatúra-díjjal (1995), Komlós Aladár-díjjal (1996), Ipolyi Arnold-díjjal (1998), Eötvös József-koszorúval (1998), Akadémiai Díjjal (2002) ismerték el.

Főbb művei: Törvénykeresők (tanulmánykötet, 1976), A "mese" lélekvándorlása/A modern magyar elbeszélés születése (esszék, 1988), Juhász Ferenc (1993), Jövő múlt időben (1998), Kaffka Margit (2001).